1. Fejezet

Az új feladat

Ez a nap is olyan volt, mint a többi. Yusuke hol volt, hol nem volt suliban. Kuwabara

Matek könyvért könyörög Keikonál nem sok sikerrel. Kurama is megvan a sulijában tanul,

mint mindig. Hiei bármennyire is meglepő az emberek világában szutyakol. Koenma ismételten kezd bele fulladni a sok papírmunkába, panaszkodik is miatta eleget. Botan a lapátjával kergeti Georgeot ugyanis, megfogta a fenekét. Tehát az emberek világában semmi fontos nem történik ellentétben az Alvilággal. Itt valami készülőben van. Olyas valami, ami

veszélyezteti az emberek világát...

Az Ítélet kapujánál:

- Koenma-san! - jelent meg Ayumi és hangján kétségbeesés volt érzékelhető

- Igen? - kérdezte Koenma kissé zavartan, ugyanis teljesen belemerült gondolataiba a nagy

semmit tevés közepette

- Műszereink különösen nagy és veszélyes erőket érzékeltek az Alvilágban, amik egyre csak

nőnek és veszélyeztethetik az Emberek világát is - felelte a lány

- Értem - mondta Koenma - BOTAN!!! - ez utóbbi viszont olyan hangerejű volt, hogy

beleremegtek a falak

- Mi a baj Koenma-san?- lépett be Botan aki kissé megrémült az iménti ordítástól

- Valami készülőben van az Alvilágban és az emberek világa veszélybe, kerülhet. Gyorsan meg kell keresned Yusukét és a többieket és siessetek ide amilyen gyorsan, csak tudtok -

hadarta el a parancsot Koenma

- Igenis! - felet Botan és elővarázsolta lapátját, felpattant és már úton is volt.

Yusuke sulijában:

- Yusuke Várj! - mondta Keiko az iskolából kilépő fiú után rohanva

- Mi van már megint? Kivételesen voltam iskolában - morgott Yusuke aki éppen verekedni

indult.

- Tudom, és ennek örülök, de mostanában keveset vagyunk együtt. Menjünk együtt haza -

kérlelte Keiko Yusukét miközben hozzá bújt

- Na jól van nem bánom - mondta megadóan Yusuke, de gondolatban örült a dolognak

- Sajnálom, de ezt el kell halasztonotok - mondta Botan miközben leszállt a lapátjáról

- Kösz szépen Botan - mondta kisé feldúltan Keiko

- Ne haragudj Keiko d ez most fontosabb - mondta Botan kissé megbánóan

- És mi lenne az a fontos dolog? - csatlakozott Kuwabara

- Mondjad Botan nem, érünk rá egész nap - mondta Yusuke flegmán

- Valami történik az Alvilágban. Koenma majd mindent elmesél, de előtte meg kell keresnünk

Kuramát és Hieit - mondta válaszul Botan és sóhajtott egyet

- Engem ugyan nem kell - hallatszott egy ismerős hang egy közeli fáról

- Jé, ott a Tüskevár - csodálkozott Kuwabara bamba arccal

- Kit neveztél te Tüskevárnak te idióta? - ugrott le Hiei a fáról közvetlen Kuwabara elé

- Ezt most rögtön fejezzétek be - vágott közbe Botan még mielőtt Kuwabara válaszolhatott

volna

- Igaza van. Menjünk és keressük meg Kuramát - fejezte be Yusuke

Kurama sulijánál:

- *Ez nagyon furcsa. Valamiért olyan rossz előérzetem van. Különös és ez az érzés

valamiért nem hagy nyugodni* - elmélkedett magában Kurama miközben kilépett a suli

kapuján, mert vége volt a tanításnak. Elmélkedett volna tovább is, de valaki neki rohant

minek következtében hatalmasat estek. Kurama az esés következében jól be is vágta fejét

majd mikor összeszedte magát, megnézte ki is, döntötte le a lábáról.

- Kuwabara, te idióta azt mondtam, segíts meg keresni meg nem, azt hogy öldd meg - ordítozott Botan Kuwabarával

- Jól van, na nem tehetek róla, mert nem láttam - mentegetőzött Kuwabara - Jaj, Kurama ne

haragudj nem volt szándékos - majd felsegítette Kuramát a földről

- Semmi baj, de legközelebb lehetnél óvatosabb - mondta Kurama sajgó fejét fogva

- Jól vagy? - kérdezte Yusuke

- Persze, csak bevágtam, amikor Kuwabara belém rohant - mondta Kurama

- Ügyes voltál Kuwabara - jegyezte meg Botan

- Mondtam, hogy nem láttam - védekezett Kuwabara

- Akkor szüli napodra szemüveget, kapsz tőlünk - mondta lenézőn Hiei

- Fogd be te zsebpiszok - ordítozott Kuwabara

- Van igazság abban, amit Hiei mondott - gondolkozott hangosan Yusuke

- Szálljatok le rólam - felelte idegesen Kuwabara

- Na jó - mondta Yusuke

- Amúgy mi járatban vagytok? - kérdezte Kurama aki, közben összeszedte magát

- Az a helyzet, hogy valami készülőben van az Alvilágban, Koenma majd mindent elmond -

válaszolt Botan

- Értem. Akkor induljunk - mondta Kurama

- Igen, kíváncsi vagyok, mit akar már megint a cum... - de Yusuke nem tudta befejezni, mert

Botan nyakon vágta a lapátjával - illetve a nagyságos Koenmához

Azzal a csapat el is indult Koenmához

Koenmánál:

- Mi van már megint? - kérdezte unottan Yusuke miközben a csapat megérkezett Koenma

Irodájába.

- Igen Yusuke én is örülök, hogy újra látlak - felelte Koenma

- Koenma-san - lepett be Ayumi a falon keresztül - meghoztam az újabb felmérések

eredményét - felelte a révész és letette a papírokat

- Köszönöm, elmehetsz - felelte Koenma miközben belemélyedt a papírokba majd Ayumi

távozott a falon keresztül. Kuwabarának elkerekedtek a szemei

- Mi az boszorkány vagy szellem? - kérdezte ijedt és bamba ábrázattal

- Idióta! - mondta Hiei a fejét fogva a többiek fején, pedig megjelent egy-egy vízcsepp

- Kuwabara úgy viselkedsz, mintha még sose láttál volna különös dolgot - csóválta a fejét

Yusuke

- Jól van, na…de akkor se értem - mondta gondolkodva mire a többiek, dobtak egy hátast

- Jézusom, azt hittem ez a fickó nem lehet már ennél is hülyébb, de most felül múlta

Önmagát - mondta Hiei szánakozva

- Milyen nagy a szád pedig te se tudod - vágta rá Kuwabara

- Ne feledd én nem te, vagyok, tehát pontosan tudom, hogy azért tudott átjönni a falon, mert

ő is a Szellemvilág révésze - mondta lenézően Hiei

- Igaza van Hieinek Ayumi is révész, mint én - támasztotta alá Botan

- Hát én...izé - Kuwabara erre köpni, nyelni nem tudott a többiek, akik figyelték az

eseményeket csak szánakozva nézték

- Kuwabara ha befejezted önmagad leégetését, akkor elmondanám miért is, vagytok itt - szólt

Koenma aki végigrágta magát a jelentésen

- Azt jól is teszed cumis - mondta sértődötten Kuwabara

- Tehát megtudtuk azt, hogy az Alvilágban valaki azon mesterkedik, hogy átvegye az

uralmat. Ez még az emberi világra nem is lenne hatással, viszont azt tervezi, hogy

megszerzi magának a világotokat és az embereket rabszolgává, teszi. Viszont azt, hogy ki

lehet az illető eddig még nem sikerült megtudnunk, de annyi már biztos, hogy hatalmas

ereje van, és nehéz lehet csak legyőzni, félek, hogy még ti se tudnátok megakadályozni -

közölte a tényeket Koenma

- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy átmegyünk az Alvilágba, és péppé zúzzuk - heveskedett

Yusuke

- Idióta! Tök süket vagy? Azt mondtam nincs sok esély arra, hogy le tudnátok győzni -

ordította le Koenma Yusukét

- És akkor elárulnád, hogy mégis mit fogunk csinálni? - őrjöngött Yusuke

- Hát egyenlőre fogalmam sincs - mondta szomorúan Koenma

- Valaki valami ötlet? - érdeklődött Kuwabara, de senki sem felelt csak csendben

gondolkodtak tovább. Kis idő múlva - Na jó elegem van! Én a harchoz értek nem a

stratégiához. Kurama te biztos tudsz valamit mondani!

- Talán előbb rá kellene jönnünk, hogy ki áll az egész mögött mielőtt azon gondolkodnánk

mit kellene tenni... - de Kuwabara közbevágott

- És mégis, hogy találjuk meg? Adjunk fel hirdetést? - Mindeni fején megjelent 1 csepp

- Kuwabara, ha nem tudsz semmi értelmeset mondani inkább, meg se szólalj - mondta Yusuke

- Miért te talán tudod a megoldást Urameshi? - vágta rá Kuwabara

- Nem, de ha talán hagynád, hogy Kurama végig mondja - zárta le a vitát Yusuke - Kérlek

folytasd Kurama

- Tehát ha rájövünk ki áll az egész mögött, talán megtalálhatjuk a gyengéjét és le is

tudjuk győzni, vagy talán segítséget kérhetnénk valakitől, aki elég nagy erővel

rendelkezik - mondta sejtelmesen Kurama

- Van benne valami - helyeseltek a többiek

- Igen, de ki tudna nekünk segíteni? - merengett tovább Yusuke és ekkor észrevette Kurama

halvány bizalomgerjesztő mosolyát - Mi az Kurama?

- Talán...- mondta Kurama és elgondolkozott

- Talán mi? - érdeklődött Kuwabara

- Még régen, amikor még Youko Kurama voltam és tolvajlással foglalkoztam volt egy jó

barátom aki a bandámhoz tartozott. És úgy halottam, hogy még él és virul. Már akkoriban is

hatalmas ereje volt, de őt ismerve az évek során biztos tovább fejlesztette. Ha valaki

akkor ő tud nekünk segíteni. - mondta Kurama kissé nosztalgikusan

- És neve is van? - pimaszkodott Kuwabara

- A neve Oguri Miku bár én csak Rikunak hívtam - mondta Kurama halványan mosolyogva és

kissé elpirulva

- Áhh, szóval a beceneve Riku csak nem a barátnőd? - kötözködött Hiei

- Á, dehogy - vágta rá gyorsan Kurama és még jobban elpirult

- Szóval a barátnőt? Grat. - mondta Koenma. Kurama feje már tiszta vörös volt már nem csak

A zavartól hanem a méregtől is

- ELÉG LEGYEN MOSTMÁR! MONDTAM, HOGY RIKU NEM A BARÁTNŐM CSAK EGY ESZERŰ JÓ BARÁT ÉS SEMMI

TÖBB!!! - Kurama szinte izzott a dühtől

- Nyugalom Godzilla - mondta Hiei nyugtatólag - Inkább mennyünk és keressük meg

- Kurama, mit is mondtál hol is van? - kérdezte Yusuke

- Az Alvilágban - válaszolta Kurama már teljesen nyugodt hangon, az előbbi dühkitörésnek

már nyoma se volt

- Ennél pontosabbat nem tudnál mondani? Hisz az Alvilág olyan nagy - kérdezte Yusuke

- Sajnos nem, de majd én meg keresem, és ha Hiei is segít, hamar végzünk - válaszol Kurama

- Muszáj? - kérdezte Hiei unottan

- Igen, muszáj - válaszolt Botan

- Hát akkor legyen - mondta Hiei lemondóan azzal Kuramával együtt, felszívódtak

- Remélem Riku tényleg, van olyan erős, mint amilyennek Kurama mondta és remélhetőleg az

évek alatt tényleg erősödött, mert akár tőle is függhet az emberiség sorsa beleértve az

Alvilágot is - mondta Koenma kis bizonytalansággal a hangjában.

És megkezdődött az új küldetésük

2. Fejezet

Találkozás

Kurama és Hiei az Alvilágban voltak és már sok helyen keresték Rikut, de még Hiei Jagan

szemével se találtak rá.

- Te Kurama. Most akkor merre megyünk? - kérdezte Hiei miközben a séróját próbálta

kiszabadítani egy faág közül nem sok sikerrel

- Fogalmam sincs.minden olyan helyet megnéztünk már ahol régn sokat voltunk - mondta

Kurama majd egy rántással kiszabadította Hieit a faág közül.

- Ááá, köszi. - mondta Hiei miközben immáron szabad séróját, igazgatta

- Nincs mit, de biztos, hogy nem látod a Jagannal - Kérdezte Kurama a tájat kémlelve de a

sűrű erdőben nem sokat látott.

- Sajnos nem és az is baj, hogy nem tudjuk egész pontosan, hogy néz ki. Viszont ez a hely

nem azt tükrözi, mintha valaki is lett volna itt rajtunk kívül - osztotta meg véleményét

Hiei

- Igazad van - mondta lemondóan Kurama

Ekkor zajokra lettek figyelmesek és a hiei mellett levő bokor elkezdett mozogni. Hiei

Majdnem szívrohamot kapott és kissé kócos sérója a szokásosnál is feljebb állt.

- Wáááá! Mi az? - kérdezte Hiei idegesen

- Nem mi az, hanem ki az - felelt egy szép női hang. Majd a hang tulajdonosa kilépett a

bokorból. Hiei most már valamelyest megnyugodott ellentétben Kuramával akinek elkerekedtek

a szemei és a csodálkozástól álla majdnem a földet súrolta.

- Szevasz Kuráma! Mán a szekér? - kérdezte a lány. Barna hajában vérvörös csíkok voltak

kivehetőek szeme pedig zöld színben csillogott. Füléről és farkáról azt a következtetést

lehetett levonni, hogy ő is rókadémon. Fekete ruhája olyan volt, mint Youkonak csak persze

nem volt olyan mélyen bevágva.

- Szi-szi-szia Riku! - nyögte ki végül Kurama.

- Te aztán meg változtál, mióta nem láttalak - mondta Riku s közben Kuramát fürkészte

- De te se panaszkodhatsz. Esküszöm, ha nem hozod szóba a szekeret, meg se ismerlek, ja és

tudod, hogy nem szeretem, ha Kurámának szólítasz - mondta Kurama aki, pedig Rikut fürkészte

- Tudom, és ne haragudj - mondta lehajtott fejjel.

- Semmi baj - nyugtázta Kurama.

- Amúgy ki az a fiú Kurama? - kérdezte Riku miközben Hieire mutatott, aki a "Kuráma" nevet

hallva a földön kötött ki a röhögéstől.

- Hát ő ott Hiei - mondta Kurama.

Hiei közben összeszedte magát és odament Rikuhoz

- Hello Riku Hiei vagyok - mondta Hiei

- Szevasz Hiei - felelt Riku és kezet ráztak - Na de mondjátok csak mi járatban, vagytok?

- Tudod Riku szeretném, ha segítenél nekünk - mondta Kurama

- Miben is? - kérdezte Riku

- Tudod Koenma... - kezdte Hiei, de Riku közbe vágott.

- Koenmát mondtál? - kérdezte miközben felvonta bal szemöldökét - Ebből már semmi jó nem

lehet, biztos nagy a baj.

- Hát igen - mondta Kurama és nagyot sóhajtott.

- Szivacs - jegyezte meg Riku gúnyosan.

Eközben Hiei közelebb ment Kuramához és halkan megkérdezte.

- Mit jelent az, hogy szivacs? - kérdezte zavarodottan.

- Nála röviden annyit, hogy szívás - felelte Kurama.

- Ááá, értem - és Hiei szeme felcsillant majd kicsit odébb ment.

Pár pillanat múlva farkas vonyításra lettek figyelmesek majd arra, hogy a hangok erősödnek.

- A francba! - kiáltotta Riku

- Mi a baj? - kérdezte Kurama

- Ezt később most inkább futás - mondta válaszképpen Riku majd állatformát öltött.

Olyan volt, mint Kurama Démonróka alakja csak ezüstszín helyett fekete. Gyorsan futásnak

eredt, mert rengeteg farkas közeledett, amit Kurama is rögtön kiszúrt. Meg ragadta a kissé

alélt Hiei bal bokáját majd ő is futásnak eredt Hieit pedig maga után húzta. Szegény

Hieinek ez nem tett sok jót mivel a feje hol egy lyukban, buckán, vagy éppenséggel sziklán

akadt meg , de Kurama csak húzta maga után. Tehát Hiei feje itt-ott vérzett és kék-zöld

foltok díszítették.

- Na de mégis Riku mi a jó életet csináltál már megint? - Kérdezte futás közben Kurama.

- Hát maradjunk annyiban, hogy rámjött a fosztogathatnék és kirámoltam a kincstárukat -

felelte Riku

- Valahogy volt egy ilyen érzésem - jegyezte meg Kurama

- Mire célzol ezzel? - kérdezte Riku

- Arra, hogy semmit se változtál ezen a téren - válaszolt Kurama

- Még hogy semmit se? - kérdezte Riku.

Miközben futott egyszer csak hátra pillantott majd hirtelen megtorpant és elkezdett az

ellenkező irányba futni pont szembe a farkasokkal. Majd egyesével elkezdte őket püfölni.

Szerencsétlen farkasok hiába voltak sokan Rikunak nem voltak ellenfelek. Puszta kézzel

ölte meg őket. Amíg Riku a farkasokat irtotta a két fiú csak figyelt. Hiei a bal szemével

sasolt, mert a jobb szeme alatt lila karika húzódott, ami még meg is volt dagadva biztosan

nagyon fájt is. Kurama kissé aggódva figyelte az eseményeket hisz nem szerette volna, ha

Rikunak baja esik. Azon töprengett segítsen-e neki, de mire oda jutott, hogy segít Riku

kivégezte az összes farkast, majd széles vigyorral odament a fiúkhoz, akik kissé meglepve

nézték.

- Na erre varrjál gombot! Még, hogy én semmit se változtam - mondta kissé sértődött

hangnemben.

- Elképesztő mennyit fejlődtél harci téren, visszavonom előbbi állításomat és gratulálok -

mondta elismerően Kurama

- Ez tényleg szép volt - helyeselt Hiei

- Hozzá vagyok szokva - mondta félvállról Riku

- Ebből arra következtetek, hogy amióta nem láttalak, elég gyakran kap el, a fosztogathatnék

vagy tévedek? - kérdezte kissé kötözködve Kurama

- Téged is átformálhatlak, ha tovább kötözködsz - mondta Riku

- Heh, na mi az Kurama egy lányrettegésben tarthat? - kérdezte Hiei közönyösen

- Kérsz a másik szemed alá is egy monoklit? - kérdezte kissé idegesen Riku

- Hiei, ne haragítsd magadra, mert sokkal erősebb annál, mint amilyen első látásra, de

majd ha jobban megismerd te is, rájössz - felelte Kurama teljesen komolyan amiből Hiei rá

jött, hogy jobb, ha komolyan veszi a figyelmeztetést.

- Nos akkor megyünk és beavattok, hogy miről is van szó? - kérdezte Riku kissé

türelmetlenül.

- Persze csak az a baj, hogy az átjáró messze van - mondta Kurama

- Ez legyen a legkevesebb - mondta Riku

- Mire célzol? - kérdezte Kurama rásandítva Rikura

- Semmi különös - mondta flegmán Riku

- Most azt várod, hogy ezt el is higgyem? Ismerlek már annyira, hogy tudjam most valami

újjal fogsz elő állni - mondta Kurama

- Mint mindíg most is igazad van, de egyszerűbb lesz, ha megmutatom - válaszolt Riku

Pár lépést hátrált becsukta a szemét és energiáit egy pontba koncentrálta majd kékes

fénnyel megnyílt az átjáró. Riku erre elmosolyodott. Kurama kerek szemekkel figyelt. Hiei

nem hitt a szemének ezért elájult Kurama pedig a hátára vette

- Nos ehhez mit szólsz? - kérdezte Riku vigyorogva

- Hihetetlen. Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy átjárókat nyitni - válaszolt

el ismerően Kurama

- Akkor itt az ideje, hogy mennyünk. Ez az ügy kezd érdekelni - mondta Riku és besétáltak

az átjáróba.

Koenmánál:

- Meddig szerencsétlenkednek már ezek? - kérdezte Kuwabara aki föl lejárkált

- Légy türelemmel Kuwabara, az Alvilág hatalmas és nem könnyű valaki nyomára találni -

nyugtatta Botan Kuwabarát.

- Hát legyen, bár azt nem értem, hogy tud Urameshi ilyen békésen szunyókálni - mutatott

Kuwabara a földön alvó Yusukéra - ha nem találják meg időben azt a csajt számunkra közel a

vég, és ha meg is találják, lehet, hogy nem elég erős ahhoz, hogy segíteni tudjon - mondta

letörten Kuwabara

- Ne légy ilyen vészmadár! Tudod csak pozitív hozzá állás Kuwabara - mondta Botan macskás

ábrázatával

- Ha te mondod Botan, de engem akkor is nyugtalanít ez az egész - mondta Kuwabara

ugyanolyan lehangoltan.

Nem sokkal később kinyílt az ajtó és kettő alak rajzolódott ki. Az egyik Kurama volt a

másik pedig Riku majd Kurama ledobta Hieit a hátáról. Ennek következtében Hiei felébredt.

- Mi történt, hol vagyok? - nézett körbe Hiei

- Úgy tűnik Csipkejózsika feltámadt - jegyezte meg Riku a többiek, pedig halkan nevettek

- Ha-ha-ha, nagyon vicces - zsörtölődött Hiei

- Nos akkor bemutatom a többieket - kezdte Kurama - aki a földön alszik az Yusuke, aki a

falat támasztja az Kuwabara, akinek cumi van a szájában az Koenma és ő... - de Botan közbe

vágott

- Botan vagyok, örülök, hogy megismertelek - fejezte be Botan miközben közelebb lépett

- Üdv - köszönt Riku. Eközben Kuwabara odament a lányhoz.

- Riku kisasszony! Engedelmével szeretnék személyesen bemutatkozni. Én lennék KAZUMA

KUWABARA a nagy harcos, aki mindenkit legyőz és senkitől, se riad meg. - kezdte monológját

Kuwbara a többiek dobtak egy hátast Riku fején megjelent egy csepp majd egyre több szinte

már tengert alkotva. A feje már kék volt tőlük és füle lekonyult.

- Te a nagy harcos? Álmodban Kuwabara! - szólt közbe Yusuke aki idő közben felébredt

- Kuss, nem látod, hogy éppen bemutakozok? - ripakodott rá Kuwabara

- Önmagad leégetése mióta számit bemutatkozásnak? - tette hozzá Hiei

- Kuwabara jobb, ha nem haragítod magadra Rikut, hidd el a tapasztalat, beszél belőlem -

mondta Kurama figyelmeztetően

- Tartsd meg a tanácsaidat - torkolta le Kuwabara

- Meg fogod bánni, hogy nem hallgattál rá - mondta szánakozva Hiei

- Szóval még mielőtt félbe szakítottak volna - folytatta Kuwabara - ne féljen még engem

lát minden veszélytől meg védem. Nem hagyhatom, hogy egy védtelen lánynak baja essen.

Kérem, jöjjön hozzám és mindentől meg fogom óvni - fejezte be Kuwabara

Még Kuwabara előadta önimádó szónoklatát Riku egyre mérgesebb lett. Szinte izzott a dühtől

amit Kuwabarán kívül mindenki észre vett.

- Azt hiszem, most követted el életed legnagyobb hibáját - közölte Kurama

- Ugyan miért? - kérdezte Kuwabara flegmán

- Mindjárt kitapasztalod - mondta Kurama

Amikor Kuwabara ránézett Rikura látta a dühtől szinte izzó lányt. Szemei szinte szikrát

szórtak. Kuwabara itt értette meg az egészet. Ám ekkorra már túl késő volt. Riku

megragadta az ingnyakánál és elkezdte ráncigálni.

- MÉG, HOGY ÉN VÉDTELEN? MIT GONDOLSZ MI A NYAVALYÁÉRT, VAGYOK ITT TE SZERENCSÉTLEN

NYOMORÉK? AZÉRT, HOGY SEGÍTSEK NEKTEK!!! - üvöltötte Riku majd egy nagy téglával fejbe

vágta Kuwabarát - REMÉLEM ETTŐL MAGADHOZ, TÉRSZ TE IDIÓTA!!! ÉS NE MERÉSZELJ HOLMI

UTCALÁNYHOZ HASONLÍTANI, AKIT LEVEHETSZ A LÁBÁRÓL EZZEL A SZÖVEGGEL!!! MIT KÉPZELSZ

MAGADRÓL, ANNYIT MONDASZ MENNYEK HOZZÁD ÉS ELVÁRNÁD, HOGY MEG IS TEGYEM?! ÉBREDJ FEL EZ A

VALÓ ÉLET!!! - azzal felpofozta Kuwabarát fejbe vágta ismét a téglával és búcsú ajándékként

a falhoz vágta és ennek következtében a fal teljesen l omlott.

- AZTA!!! - ámult el mindenki egyszerre

- Lány létedre nagyon erős vagy - mondta szájtátva Yusuke

- Meg akarod tudni mennyire? - vetett gyilkos pillantást Yusukéra

- Á, dehogy - vágta rá Yusuke

- Ezer szerencséd - sziszegte Riku

- Miért nem hallgattam Kuramára? - nyögte ki a költői kérdést Kuwabara a leomlott törmelék

alatt mocorogva

- Én szóltam - mondta Kurama

- Sűrűbben kellene rá hallgatnotok - jegyezte meg Riku

- Ebben teljesen igaza van, de az már végképp undorító, hogy ez az idióta Yukinának is

teszi a szépet - mondta mérgesen Hiei

- Szánalmas és kimondhatatlanul undorító - tette hozzá Riku és egy újabb téglát vágott

Kuwabarához aki épen csak most mászott ki a törmelék alól.

- Hát Kuwabara gratulálok sikerült felül múlnod önmagad - mondta lenézően Koenma

- Úgy érzem egy jó időre, elástad magad Rikunál - állapította meg Kurama

- Pontosan - mondta fagyosan Riku.

3. Fejezet

Kisebb hajcihő

Nem sokkal később.

- Botan! - mondta kissé idegesen Koenma majd Botan belépett az irodájába

- Mi a baj Koenma-san? - kérdezte Botan kissé meglepetten

- Nem tudod, véletlenül merre vannak Yusukéék? Sehol se találtam őket - panaszkodott Koenma

- Éppenséggel tudom, de nem fogsz örülni neki - mondta Botan bizonytalanul

- Ne kímélj - sopánkodott Koenma

- Tudod Koenma-san az a helyzet - kezdte Botan és nagy levegőt vett - a konyhában vannak és

éppen az új hűtőd tartalmát fosztogatják - fejezte be a lány

- AZ ÚJ HŰTŐMET?! - ordította Koenma

- Nyugodj, meg kérlek szépen - próbálta nyugtatni Botan

- Nem tudok megnyugodni, mert ha ez apám fülébe jut akkor minimum 100 popsira verést kapok.

Jaj, szegény kicsi fejemnek. Mi lesz most velem? - kesergett Koenma

- Gőzöm sincs, de ez a süti nagyon finom - mondta Botan

- BOTAN! - üvöltötte le Koenma

- Jól van, na csak vicceltem - mondta Botan macska képében

Közben a konyhában:

- Nem ér azt én akartam megenni - hőbörgött Kuwabara

- Csak szeretted volna - mondta Yusuke miközben ismét elhappolt valami kaját Kuwabara elöl

- Wáá, te idegesítő kerti törpe! Most meg te veszed el tőlem - háborgott rendíthetetlenül

Kuwabara

- Nem volt túl nehéz....ugyanis nagyon lassú vagy - vágott vissza Hiei

- Van benne valami - csatlakozott Kurama

- Téged meg ki kérdezett? - idegeskedett Kuwabara

- Na mi van, fáj az igazság Kuwabara? - tette hozzá Riku

- Ez szép volt - dicsérte meg Yusuke

- És nagyon is igaz - fejtegette tovább Hiei

- Most már aztán elég legyen, különben nem állok jót magamért - fenyegetőzött Kuwabara

- Miért mit fogsz csinálni? Talán megversz? - kérdezte közönyösen Hiei

- Még egy ilyen megjegyzés és úgy a földbe verlek, hogy még ennyire sem fogsz látszani -

morogta Kuwabara

- Próbáld csak meg te idióta - sziszegte Hiei

- Akkor ezt védd, ki ha tudod - és Kuwabara éppen leütni készült Hieit, de a fiú csak simán

oldalra lépett, de ez elég volt ahhoz, hogy Kuwabara célt tévesszen, és a földön kössön ki.

Persze ezen mindenki jót nevetett leszámítva Kuwabarát aki csak mérgelődött. Majd támadt

egy ötlete, felkelt és megragadta a hűtőt majd elkezdett vele az ajtó felé sétálni.

- Kuwabara az nem túl jó ötlet - figyelmeztette Kurama

- Igaza van, hozd vissza te idióta - folytatta Hiei

- Csak nem azt képzeled, hogy pont rád fogok hallgatni? - mondta Kuwabara miközben tovább

sétált az ajtó felé

- Addig rakd le még baj nem lesz belőle - mondta Riku

- Hagyatok békén - mondta Kuwabara miközben megállt hátra tekintett a többiekre és ennél

fogva nem vette észre Koenmát aki idő közben megérkezett és Kuwabra mellett állt meg. Feje

vörös volt és szeméből csak úgy sugárzott a düh.

- AZONNAL TEDD LE A HŰTŐMET!!! - ordította le Kuwabarát akit ez annyira meglepett, hogy

ijedtében lejtette a hűtőt, ami a tartalmával együtt már csak a múlté.

- Barom - jegyezte meg Yusuke

- TE IDIÓTA!!! TÖNKRE TETTED A HŰTŐMET!!! - mondta dühöngve Koenma

- Kit érdekel a hűtőd én csak a benn levő kaját, sajnálom, mert így éhesek maradunk. És

különben is, ha nem ijesztesz meg nem ejtettem, volna el - mondta Kuwabara üres hasát

fogva. A többiekből pedig kitört a nevetés

- Most ezen mi olyan vicces? Ti is éhen maradtok - lökte oda Kuwabara

- Beszélj csak a magad nevében - mondta Riku

- Mi van? - értetlenkedett Kuwabara

- Szerinted, ha éhesek lennénk szó nélkül, hagytuk volna, hogy el vidd a hűtőt? - kérdezte

Yusuke

- Ezzel meg mire célzol? - gondolkodott Kuwabara

- Te barom! Ha nem tűnt volna fel csak te, nem ettél semmit, mert lassú vagy - mondta Hiei

majd Kuwabara bamba ábrázatát látva mindenki dőlt a nevetéstől

- Már megint átvertetek - mérgelődött Kuwabara - de ezt még egyszer visszakapjátok -

fenyegetőzött

- Úgy, mint eddig? - tette hozzá Koenma aki már teljesen lehiggadt

- Elegem van belőletek - morgott Kuwabara majd sarkon fordult és kiment az ajtón

4. Fejezet

Az első számú gyanúsított

Eltelt egy hét. Ez idő alatt többé-kevésbé megismerték Rikut és Riku is a társaságot. Most

viszont úgy döntöttek összeszedik mit is, tudnak eddig.

- Nos annyi már biztos, hogy valaki el akarja foglalni az emberek világát - kezdte Yusuke

- És az embereket pedig rabszolgákká akarja tenni - folytatta Kuwabara

- Igen, viszont azt még nem tudjuk, miért szeretné rabszolgasorba kényszeríteni a halndókat

- tette hozzá Hiei

- És azt se tudjuk milyen nagyhatalommal, bír - fejezte be Kurama

- Ez minden, amit tudunk? - kérdezte Riku

- Igen - válaszolt Yusuke

- Értettem - sóhajtott Riku - Te Koenma semmi újat nem tudtál meg? - kérdezte

- Sajnos ez minden - mondta Koenma borúsan

- Hát ez sajnos még kevés ahhoz, hogy megtudjuk ki is az illető pontosan, de talán... -

gondolkodott el Riku

- Mire jöttél rá? - kérdezte Kurama

- Talán elég ahhoz, hogy elindulhassunk ezen a nyomon - válaszolta Riku

- Mire célzol? - kérdezte Kuwabara

- Hát nem nyilván való - kérdezett vissza Hiei

- Ezzel arra célzott, hogy van egy sejtése ki áll az egész mögött - válaszolt Kurama

- Értem már - csillant fel Kuwabara szeme - Na, de ki vele ki az úgyis rég bunyóztam már -

kezdett heveskedni Kuwabara

- Idióta - mindenki egyszerre

- Most meg mi van? - értetlenkedett Kuwabara

- Először is ez még csak egy feltételezés, másodszor pedig ha tényleg ő az, akit keresünk

pillanatok alatt véged lenne, de ha meg akarod öletni magad csak, tessék - oktatta ki Riku

Kuwabarát

- El is felejtettem - gondolkodott el Kuwabara

- Ez vajon miért nem lep már meg engem? - szánakozott Hiei

- Na mindegy hanyagoljuk Kuwabarát és a hülyeségeit - szólt Yusuke

- Ahogy mondja. Mondd csak Riku ki az az illető? - kérdezte Hiei

- Nos a neve Ren, de amint mondtam ez még csak feltételezés - mondta Riku

- Nem érdekel. Mondd, meg azonnal hol van ez az alak és járjunk utána - hadarta Yusuke

miközben Rikut rángatta a pólója nyakánál

- Eressz el, mert különben kapsz egy pofont lábbal - mondta, a kissé meglepet Riku, de

Yusuke teljesen fel volt pörögve és a szavakat nem is igazán hallotta. Ellentétben ezzel

viszont azt érezte amint Riku megajándékozta egy pofonnal, amit lábbal adott. Ennek

erejétől Yusuke a falnak csapódott, ami le is omlott.

- Yusuke ha nem tudnád Rikunak lobbanékony a természete szóval csak finoman a

meggondolatlan cselekedetekkel - mondta Kurama

- Mondhatom, jókor szólsz - nyögte Yusuke miközben kimászott a törmelék alól

- Ne haragudj, de én figyelmeztettelek egyébként a ficó az Alvilágban van- mondta Riku

- Na ezt most jól megkaptad Urameshi - mondta Kuwabara nevetve

- Már el is felejtetted, hogy te ennél sokkal többet kaptál Rikutól? - kérdezte Hiei sunyi

ábrázattal. És Kuwabarán kívül mindenkiből kitört a nevetés

- Őszintén szólva azt nem akartam anyira fájdalmasra - mentegetőzött Riku - De figyelembe

véve azt, hogy micsoda alak vagy nem érzek bűntudatot - fejezte be a lány

- Hát nem semmi a csaj - súgta Yusuke Kuwabarának

- Az már egyszer biztos - tette hozzá vigyorogva Kuwabara

- Csak nem rólam sutyorogtok? - kérdezte Riku gyilkos pillantást vetve a két fiúra

- Á, dehogy - mondták egyszerre

- Ezer szerencsétek - mondta most már mosolyogva a lány

- Akkor induljunk - mondta Kurama

- Rendben - mondta Riku és az átjáró kékes fénnyel meg is nyílt

Nem sokkal később az Alvilágban Riku navigálásával megérkeztek egy kastélyhoz. A kastély

igazán nem volt barátságosnak nevezhető az ég sötét volt körülötte és villámok cikáztak

mindenfele.

- Biztos, hogy ide kell bemennünk? Kiráz a hideg ettől a helytől - siránkozott Kuwabara

- Nyugodj meg Kuwabara, belülről sokkal hátborzongatóbb, mint sem azt te gondolnád -

mondta vigyorogva Riku - de te a hatalmas harcos, aki semmitől se fél biztos előre megy -

ajánlotta fel a lehetőséget Riku

- Hát köszi a lehetőséget, de mivel udvarias is vagyok lányok előre - mondta gyorsan

Kuwabara. Mindenki fején megjelent egy csepp.

- Szánalmas - csóválta fejét Hiei

- Gyáva- tette hozzá Riku és berúgta a kastély kapuját

- Van ám stílusa - állapította meg Yusuke

- Stílusa az aztán van, hidd el én már csak tudom - mondta Kurama és sóhajtott egyet

- Bejönnétek ti is végre vagy küldjek meghívót? - kérdezte türelmetlenkedve Riku a kapuban

Hiei és Kuwabara társaságában

- Megyünk már - mondták egyszerre majd elindultak a kastély belsejébe, hogy megkeressék

Rent és az ügy végére járjanak. Rikunak igaza volt belülről a kastély még borzalmasabb

volt, mint kívülről. Egyetlen fényforrásként a falakon levő gyertyák szolgáltak.

Mindenhonnan alvadt vér és rothadó hús szaga áradt. És ha ez nem lenn még elég a folyosó

tele volt a csontvázak népes táborával is.

- Hihetetlen, hogy ez a fickó itt tud élni. Ez még számomra is gusztustalan - jegyezte meg

Hiei miközben az egyik " aranyos " csontvázat arrébb rakta.

- Hát Ren már csak ilyen, de tőle nem is lehetne mást várni - jegyezte meg Riku halványan

mosolyogva.

- Hát minden estre Kuwabarának ez túl sok volt - mondta Kurama

- Mire célzol? - kérdezte Yusuke

- Kuwabara még a sarkon kidobta a taccsot, szerintem nézd, meg mi van vele - mondta Kurama

- Rendben van - majd Yusuke elindult, hogy megnézze Kuwabarát

- Mi pedig menjünk tovább - mondta Riku majd lassú léptekkel elindult

- Nem kellene megvárni őket? - kérdezte Hiei

- Felesleges, tovább haladva egyenesen van egy hatalmas kapu. Ahhoz ők is kellenek, mert

egyedül nem tudjuk kinyitni. Eltévedni pedig még ők se fognak tudnak - mondta Riku majd

elértek a kapuhoz.

- "Valamiért nagyon rossz érzésem támadt" - gondolkodott magában Riku

- Itt is vagyunk - érkezett meg Yusuke és Kuwabara már kevésbé rossz színben

- Épp itt volt az ideje - mondta Hiei

- Akkor segíthettek is kinyitni ezt a kaput - mondta Riku. Majd a csapat együttes erővel

nagy nehézségek árán, de sikeresen kinyitotta a kaput. Ám amikor végre sikerült hirtelen

erős fehér fény vakította el őket. Majd az egész kastély kissé megremegett és a csapat

tagjai távol kerülve egymástól a nagy semmi közepén találták magukat.