10. Fejezet

Leszámolás

- Elegem van Rikuból! Már nem tudom követni, hogy hány ezerszer pakolta ki a kincstáraim

közül valamelyiket. Ha nem fosztogat akkor keresztbe tesz! A múltkor is kiirtotta az egyik

csapatomat. Na, de most itt az ideje, hogy vérbosszút álljak rajtad kicsi Riku! Most

mindenért megfizetsz! - szólt egy nyugodtnak semmiképpen sem mondható ember

Na, de most Ácsi Fábri bácsi! Az előbbi fenyegetőzésből kimaradt az, hogy ki akar

vérbosszút állni a mi szeretett hősnőnkön. Ez a valaki nem is ember, hanem egy farkas démon

akinek a neve Kogas. Ő a vezetője annak a farkas bandának amit Riku előszeretettel

fosztogat állandó jelleggel. Hozzá tartozott az a farkas falka is amit Riku darabokra

szedett.

- Eljött az idő. hogy megfizess mindenért Riku. É most elérkezett a te időd is édes kicsi

sárkányom - mondta Kogas. Mellette egy hatalmas ketrec amiből hátborzonató sárkányüvöltés

hallatszott.

Koenmánál:

- Könyörgök, nyugodjatok már meg - kérlelte Kurama a civakodó Rikut és Kurounét

Miközben Kurama próbálta szétválasztani a két berekedőt ő is kapott rendesen mivel néhány

ütés célt tévesztett és emiatt szegény Kurama feje dagadt amit hamarosan meg is unt.

- NA MOSTMÁR TÉNYLEG ELÉG LEGYEN - ordította Kurama és ez hatásosnak is bizonyult, mert a

két szembenálló abba hagyta egymás ütlegelését

- Nem mintha én kezdtem volna ezt az egészet - vont vállat Kuroune

- Ja persze nem én ütöttelek le téged - kiabálta Riku aki ismét teljesen dühbe gurult.

Botan aki megpróbálta lefogni Rikut semmi sikerrel most Riku kezén lógott - EL TUDOD

KÉPZELI AZ, HOGY MENNYIRE FÁJT TE MARHA?! - fejezte be Riku

- Kérlek Riku nyugodj meg és légy szíves tegyél le - kérlelte már majdnem sírva Botan

- Ja, bocsi - mondta Riku és "finoman" letette Botant aki, pedig egy hifin kötött ki

- Hát nem egészen így gondoltam - mondta Botan csillagokat és kis madárkákat látva a feje

körül

- TE JÓ ÉG! - lépett be Koenma az ajtón - NEM VOLT AZ ELÉG, HOGY TÖNKRE TETTÉTEK A HŰTŐMET

MOTS A HIFIMMEL IS LESZÁMOLTATOK - mutatott darabokban levő hifijére, amire szegény Botan

ért földet - SZEGÉNY KICSI HIFIM! BRUTÁLIS MÓDON VÉGEZTEK VELED! - siránkozott Koenma

- Ugyan csak egy hifi - legyintett Kuroune

- El se tudod képzelni meddig gyűjtöttem rá! - vágott vissza Koenma ingerülten

- Most már mindegy ahova Riku belép ott hifi egy darabban, nem marad - jegyezte meg Kuroune,

de ezt meg is bánta mivel Riku ismét neki esett

- Te Kurama - súgta Yusuke - Ezek mindig ölik egymást? - kérdezte

- Nem mindig csak általában - mondta egy csepp kíséretében Kurama amint a verekedőket

figyelte - Ez náluk már hagyomány azt hiszem így tartják magukat formában - vélekedett

Kurama

- Furcsa szokás - állapította meg Yusuke

- Esküszöm, mint a szerelmesek. Mikor lesz az esküvő? - poénkodott Kuwabara nem számolva

azzal, hogy ezt a két civakodó meghallja

- Idióta! - mondta kis mosollyal Hiei - Verjétek meg helyettem is

Kuroune és Riku pedig vészjóslóan közeledett Kuwabara felé, aki jobbnak látta ha

elmenekül, de ezzel már elkésett. Az előbb még egymást püfölő fél most Kuwabarát dekorálta

ki minden dühét beleadva Kuwabara nagy bánatára.

Eredmény: Kuwabarát úgy megverték, hogy miután ellátták sebeit inkább hasonlított múmiára,

mint emberre

Haszna: Kuwabara most nem igen tud mozogni beszélni még annyira se így nem tud tovább

szerencsétlenkedni. Legalábbis amíg meg nem gyógyul...

Tanuláság: Ne tegyél fel ilyen kérdéseket úgy, hogy akiknek szól, az meghallják

- Hát ez szép volt, mintha csak én csináltam volna - mondta dicsérően Hiei - És most

legalább egy ideig befogja

- Phiodjtd bgdedg ehh ogfasnjgdab okgsh! - mondta Kuwabara a "csomagolás" alól

Jelentése: Fogd be a pofádat töki!

- Na persze - morogta Hiei

- Ne hagyd magad Hiei - bíztatta Riku - na nehogy már a fagyi nyaljon vissza - tette

hozzá amitől a többiek nevettek egy jót.

- Megvagy végre Oguri Miku - hallatszott egy elég mérges hang

- Társaságunk akadt - állapította meg Kurama és elővette ostorát

Ekkor előlépett Kogas és igen nagyszámú bandája. Össze-vissza voltak vagy 100-an és kint

várakozott Kogas sárkánya is.

- Most hogy megtaláltalak véged, van - jelentette ki önbizalomtól duzzadva Kogas

- Hehehhe - nevetett elpirulva Riku - Te ki az anyám kínja vagy? - kérdezte Riku mire

Kogas és bandája a földre vágódott

- Kogas vagyok te bolond fosztogatós kis csitri! - kiáltotta Kogas mérgesen

- Hmmm...Kogas valahonnan olyan ismerős vagy nekem... - gondolkozott Riku

- Áááá, ez nem lehet igaz több ezerszer, kiraboltál már és nem is emlékszel rám? - kérdezte

feldúltan és kidőlt

- Ja, hogy az a Kogas? Na mesélj, hogy megy sorod? - kérdezte megvilágosodva Riku

- Miért, hány Kogast ismersz? - kérdezte Yusuke Rikura sandítva

- Csak ezt itt a földön - mondta Riku Kogasra mutatva

- ÁÁÁÁÁÁ! Elegem van belőled! Hogy merészelsz jó pofizni itt velem? Na de ezt most nagyon

megbánod! - ordította a magához tért Kogas

- Akkor ha jól veszem ki ő az a fickó akinek a múltkor is kipakoltad a kincstárát -

állapította meg Kurama

- Talált - mondta vigyorogva Riku

- Kapjátok el! - adta parancsba Kogas

- Ezekhez a puszta öklöm is elég - mondta Riku

- Ha neked elég nekem is - csatlakozott Kuroune és beugrott a tömegbe

Riku Kuroune után ment és sorban verte a közeledőket. Kurama a rózsaostorával szórakozott.

Kuwabara Szellemkardjával szurkálódott. Yusuke "mini" Rei-Gunokat lőtt. Hieinek

különösebben nem tetszett a műsor ezért csak a távolból szemlélte az eseményeket. A csata

nem túl sok izgalommal kevesebb, mint egy perc alatt véget is ért. Koenmán látni lehetett,

hogy az ájulás szélén volt, mert szeretett bútorai vértől csöpögtek.

- Ez meg, hogy lehetséges? - kérdezte kerek szemekkel Kogas

- Pont így - mondta Riku és arcon vágta Kogast

- Ezt most nagyon megbánod te csitri - mondta Kogas vérző száját törölgetve és füttyentett

egyet

- Ciroth végezd ki a lányt - parancsolta Riku

Ekkor akkora sárkányüvöltés hallatszott, hogy még a falak is belerengtek. Az ablakból

tisztán kivehető volt a közeledő sárkány alakja

- Te jó ég, ha itt harcoltok akkor itt kő kövön nem marad - siránkozott Koenma fejét fogva

- Igaza van - szólt Riku majd az ablak párkányára lépett és egyenesen kiugrott bele egy

szakadékba. Majd megnyitotta az átjárót, ami az Alvilágba vezetett. Kurama és Kuroune

követte a példáját és a lány után ment. Eztán a felbőszült sárkány is bement majd az

Átjáró bezárult.

Valahol az Alvilágban:

Kurama átváltozott Youková. Kuroune meg csak nagyban sasolt, mert még mindig nem igazán

értette a dolgot. Ekkor Riku nagy vonalakban elmagyarázta a dolgot. Kuroune többé-kevésbé

meg is értette és mind a hárman felálltak az összecsapáshoz.

- Kurama ötleteket várok, hogy intézhetném el gyorsan ezt a túlméretezett gyíkot - mondta

Riku

- Ha a gyenge pontját keresed a fejénél, megtalálod - mondta Youko a sárkányt méregetve

- Rendben van - mondta Riku és felugrott a levegőbe

Ez az ugrás viszont elég nagy volt ahhoz, hogy felérjen egészen a sárkány rusnya pikkelyes

fejéhez. Aztán egy iszonyatosan erős jól beidőzített rúgással megajándékozta a hüllőt

amitől az, máris harcképtelenné vált és már inogott is.

- Hát ez rövid volt - jegyezte meg Kurama

- Pont, mint régen. Szinte semmit se változtatok azt leszámítva, hogy te más testben vagy

Rikunak pedig rövidebb a sérója. Ha gyenge az ellenfél adsz, egy tippet ez meg kicsinálja -

jegyezte meg Kuroune

- Van ám nevem is! - mondta Riku kissé dühösen miközben elugrott az éppen eldőlő sárkány

útjából

- Ez nem lehet igaz ez a tüzes kis csitri kicsinálta a sárkányomat - meresztgette szemeit

Kogas - Biztos a két pasija segített neki

- Mi? Pasijaim? Na megállj! Te holmi útszéli cafkának nézel engem? - mondta a méregtől

fűtött Riku. Kogasnak nem volt ideje válaszolni, mert a lány neki esett és kíméletet nem

ismerve verte félholtra.

- A pasija? - gondolkozott hangosan Kurama

- Az tudjuk, hogy te az vagy, de engem nem kell belekeverni - mondta vörösen Kuroune - Ne

kíméld a fickót Riku! - szurkolt Kuroune

- A pasija... - mondta megint Kurama

- Te, nálad meg akadt valami? Vagy esetleg elgurult valami? - kérdezte Kuroune Kuramát aki

megakadt ennél a szónál

- A pasija... - mondta merengve továbbra is Kurama

- Hát ez kész. Térj magadhoz! - mondta Kuroune és megrázta Kuramát aki most már nem csak

testileg hanem lelkileg is ott volt - Na magadhoz tértél? - kérdezte Kuroune

- Miért eddig hol voltam? - kérdezte Kurama

- Hát te nem vagy 100-as az biztos - jegyezte meg Kuroune

- Hát ezzel te se büszkélkedhetsz - csatlakozott Riku aki befejezte Kogas kilapítgatását

- Ha-ha-ha - mondta hülye pofát vágva Kuroune

- Nos akkor, ha nincs ellenvetésetek vissza is mehetnénk - mondta Riku

- Mintha lenne más választásunk - szemtelenkedett Kuroune

- Nem tetszik valami? - kérdezte gyilkos pillantás közepette Riku

- Semmi kivetnivalóm sincs a programmal kapcsolatban - mondta gyorsan Kuroune

- Ezer szerencséd - sziszegte Riku

Kurama pedig cseppek társaságában követte az eseményeket. Aztán Riku megnyitotta az

átjárót és mindhárman be is mentek

- Vajon hol lehetnek? - kérdezte Yusuke aggódva nézve a szakadékot

- Valószínűleg a sárkány és a gazdája is darabokban van

- állapította meg Hiei

- Szerintem is bár éreztem némi spirituális erőt abban a dögben pár perce teljesen szerte

foszlott - dicsekedett Kuwabara

- Hihetetlen, képes voltál megérezni - cukkolódott Hiei

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte Kuwabara kissé mérgesen

- Hiába mondanám, úgyse értenéd, balfácán - morogta Hiei

- Minek neveztél töki? - kérdezte Kuwabara idegesen

- Balfácánnak - mondta lazán Hiei

- Tud meg, hogy az idegeimre mész akármikor megszólalsz - vágott vissza Kuwabara

- És ez engem hol érdekeljen? - mondta Hiei tovább kötözködve

- Fogd be! - kiáltotta Kuwabara

- Jobb lenne, ha mindketten befognátok - zárta le Koenma

Közben Rikuék visszatértek az Ítélet kapujához

- Nem tudtál volna kicsit közelebb hozni? - vinnyogott Kuroune

- Örülj, hogy nem gyalog kell ide jönnöd - mondta vigyorogva Kurama

- Mindenesete ez a Kogas jól fel mérgelt - sóhajtott Riku

- Hát vele se lesz már többé bajunk...feltéve, ha túléli - tette hozzá Kuroune

- Hát vannak kétségeim - mondta gondolkodva és egy csepp kíséretében Kurama

- Nekem is látva, hogy már átjárókat is tud nyitogatni a mi pici Rikunk - mondta Kuroune

- Tudod ki a pici - mondta Riku és megajándékozta Kurounét egy monoklival

- Auch, nem, muszáj megölni - fogta lila szemét Kuroune

- Csak magadat okolhatod, ha még midig nem jöttél rá mennyire utálja ha így hívod - jegyezte

meg Kurama

- Jókor szólsz - nyögte Kuroune

- Nem kérdezted - rázta le Kurama a lila szemű Kurounét

Amíg ez a beszélgetés lezajlott a három fős csapat el is érte az Ítélet kapuját ahol a

többiek már tűkön ülve várták érkezésüket.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Koenma

- Te is hiányoztál - vágta rá Riku

- Na meséljetek mi volt - faggatózott Yusuke

- A történet annyiból áll, hogy Kurama mondta Rikunak, hogy a feje a gyengéje. Riku pedig

egy jól irányzott rúgással örökre a földre kényszerítette - számolt be Kuroune

- Egy rúgással kiütötte azt a dögöt? Na persze - hitetlenkedett Kuwabara

- Ki akarod próbálni? - mondta élesen Riku

- Őőő, kössz inkább kihagyom - gondolta meg gyorsan magát Kuwabara

- Remek, most már nyugodtan kipofozhatjuk ezt a helyet - mondta Koenma kissé idegesen - Az

apám három nap múlva haza jön és nekem végem van ha rendetlenséget talál - jajveszékelt

Koenma

- Enma király haza jön? Baró - mondta Riku

- Nem baró ha kicsinál engem - mondta idegesen Koenma

- Ne aggódj, ha kicsinál... el temetlek... meg siratlak - mondta Riku és letörölte mű

könnycseppjét

- Kössz az együtt érzést - morogta Koenma

- Nyugi nem kell egyből megsértődni - mondta Riku és lezártnak, tekintette az ügyet

- Szóval akkor ismét takarítani fogunk - jegyezte meg Yusuke

- Igen és ez mindenkire vonatkozik - mondta Koenma végignézve a társaságon

- Hát a takarítás nem az erősségem - mondta Riku

- Ezzel nem vitatkoznék - jegyezte meg Kuroune, de Riku egyből lecsapta

- Én ugyan nem fogok takarítani - jelentette ki Hiei

- Úgy gondolod? - kérdezte Riku és fenyegetően, ránézet Hieire

- Na jó talán még átgondolom - javította ki magát Hiei

- Elég meggyőző tud lenni - súgta Yusuke Kurounénak

- Nem is tudod mennyire - vigyorgott Kuroune

11. Fejezet

"Kezd elegem lenni..."

Másnap:

- Elegem van ebből a hülye szekrényből - mondta Riku akire az elmúlt 5 percben legalább

ötször ráborult az a "hülye szekrény". Mérgében belerúgott minek következtében az a

"hülye szekrény" ami immáron a sok rugdosás miatt lyukas is volt ismét rá dőlt. A többiek

pedig csak követték az eseményeket cseppekkel a fejükön.

- Jól elszórakozik azzal a szerencsétlen szekrénnyel - jegyezte meg Kuroune

- Fogd be! - mondta Riku és mostanra igen megviselt szekrényt, rádobta Kurounéra ami szépen

maga alá temette.

- Szegény Kuroune ez biztosan fájt - állapította meg Yusuke aki Kurounét szemlélte

legalábbis ami látszott belőle.

- Nem kell félteni. Ügyes gyerek az csak túléli valahogy - mondta semmi részvétet sem

nyilvánítva Riku

- Már megint mit csináltatok? - siránkozott Koenma aki most lépet be - Azt mondtam, hogy

takarítsatok ki nem azt, hogy hajigáljátok a szekrényt! Másrészt pedig mit követett el

Kuroune amiért így eltemetted? - kérdezte Koenma

- Csak a szokásos - legyintett Riku

- Ha-ha-ha - mászott ki a szekrény alól Kuroune ami, felmondta a szolgálatot és darabokban

hullott szét

- Különben pedig nem érdekel, ha Kuroune egy szekrény áldozata lesz - mondta elég érdekes

arcot vágva - Másrészt úgyis kimászik alóla fejen állva, térden állva, hason csúszva, vagy ami

eszébe jut. Nem aggódok érte ilyen könnyen úgyse tudok meg szabadulni tőle - legyintett Riku

- Én is szeretlek Riku! - intett a lány felé Kuroune

- Nos akkor jobb lenne, ha neki kezdenétek - mondta Koenma és távozott

- Bla-bla-bla - morgott Yusuke

- Ezt hallottam ám - nézett vissza Koenma

- Pont azért mondtam - mondta vigyorogva Yusuke

- Akkor jobb, ha neki kezdünk - mondta Kuwabara

- Hajrá - mondta Riku

- Veletek együtt - tette hozzá Kuwabara

- Na jó kezdjünk neki - mondta Yusuke

Ezzel neki kezdtek a hely rendbetételéhez. Viszont 5 perc múlva mindenki a földön feküdt.

- Már megint a földön vagytok. Döntsétek, már most dolgozunk, vagy lazsálunk? - kérdezte

Kuwabara értetlenül

- LAZSÁLUNK! - kiáltottak egyszerre és kezüket ökölbe szorítva az égbe emelték. Ez viszont

hangosabb volt a kelleténél és a kint járőröző Botan meg is hallotta. Ugyanis Koenma

rászabadította Botant a csapatra ellenőrzés céljából. És Botan berontott kis híján ajtóstul

és nagyon mérgesen nézett a társaságra.

- Illetve.... máris dolgozunk - helyesbített Riku erőltetett mosollyal az arcán

- Dolgozunk - mondták erőlködve a többiek is és Botan visszatért Koenmához

- Ezt megúsztuk - törölte le homlokát Hiei

- Igen, de csináljunk valamit, mert a végén még visszajön - mondta Kuwabara

Mindenki próbálta a takarítás valamelyik fajtáját űzni, legalábbis úgy csinálni. Ez

különösen Kuwabarára volt érvényes, aki a súrolókefét a lábára kötözte és úgy száguldozott,

mint egy eszelős.

- Kuwabara elgurult a gyógyszered? - kérdezte Riku - Szerintem addig hagyd abba míg a

súrolást nem a saját testeddel fogod folytatni - figyelmeztette, de már késő volt

Kuwabara természetesen nem nézett a lába alá így Hieit se vette észre. Hiei tollseprűvel a

kezében a szekrényen ülő porral szemezgetett, de ez a folyamat abba maradt, mert Kuwabara

gyönyörűen belerohant. Ennek következtében akkorát estek, hogy vagy 3 méteren keresztül

felnyalták a padlót.

- Teeee...vadbarom - mondta Hiei aki egyre mérgesebb lett. A feje már tiszta vörös volt és

ez csak erősödött. Aztán mikor elérte az 50 celziusz fokot fülén kiáramlott a méreg által

felgyülemlett gőz és rávetette magát Kuwabarára. Egy kisebb porfelhő kíséretében Hiei

laposra verte Kuwabarát. A többiek fején pedig csak a cseppek gyülekeztek.

- Ház ezek se változnak - jegyezte meg Yusuke fejcsóválva

- Az biztos - tette hozzá Kurama

Miután Hiei leverte Kuwabarán a mérgén neki estek takarítani. Okulva az előzőekből

Kuwabara nem kötözte lábára a súrolókefét és kb. 2 óra múlva kész is voltak, minden

csillogott-villogott.

- Kivagyok! - mondta Riku és szétterült a padlón

- Mi is! - csatlakoztak a többiek és követték Riku példáját

- Wow! Szépen kipofoztátok ezt a helyet - mondta csodálkozva Koenma - de mondanom kell

valamit - mondta lesütött szemmel

- Na nyögjed, mi van már megint? - kérdezte Riku a padlóról

- Hát tudjátok történt egy kis kavarodás - mondta Koenma kis pírral az arcán és erősen

fixírozta a padlót

- Ne kímélj - mondta Yusuke

- Az a helyzet, hogy félrenéztem a dátumot, mert apám nem 3 nap múlva jön, hanem 3

hónap múlva - mondta Koenma tiszta vörös arccal, és úgy fixírozta már a padlót, hogy az

majd nem kilyukadt a szemei pedig majdnem kiestek

- Agyalágyult cumis! - kiáltotta Kuwabara

- Hogy lehet így elnézni egy dátumot te lökött cumis?! - csatlakozott Yusuke

- Arra célzol, hogy van még 3 hónapunk az apád érkeztéig? - kérdezte halálosan nyugodtan

Riku és közben fel állt - VAGYIS MI MOST TELJESEN FÖLÖSLEGESEN DOLGOZTUNK AZÉRT, MERT TE

ELNÉZTED AZT AZ ÁTKOZOTT DÁTUMOT? - ordította Riku olyan hangerővel, hogy még a falak is

beleremegtek és egyre jobban elöntötte a düh. Ekkor Kurama és Kuroune gyorsan lefogták még

mielőtt dühében meg találná ölni Koenmát.

- Nyugodj meg - kérlelte Kurama a lányt, de ez nem volt hatásos. Ekkor Kuroune

kihasználva az alkalmat megfogta Riku mellét.

- Aszta! Úgy látom ezen a téren is fejlődtél - mondta Kuroune vigyorogva és nyál csorgatva

- Vadbarom - jegyezte meg Hiei

- Te kis..... - mondta Riku és neki esett Kurounénak. Nem volt, aki visszatartsa, mert

Kurama aki látta a történteket teljesen véletlenül persze hagyta, hogy Riku kicsússzon

kezei közül. Szegény Kuroune ezt a félrenyúlását nagyon megszenvedte. Miután Riku

kitombolta magát Kuroune nem kevesebb, mint egy betört orral, eltört lábbal, 3-4 repedt

bordával és vérző fejjel büszkélkedhetett. Aztán valahogy sikerült elmásznia egy székig

ahol kifújta magát.

- Nah, ezzel meg is volnánk - mondta Riku összetéve két kezét a nyaka mögött - Remélem

büszke vagy magadra te idióta - folytatta és az összevert Kurounéra sandított

- Őszintén gratulálok, ennek most mi értelme volt? Ahogy elnézem, eléggé fáj - lépett oda

Koenma

- Képzeld el nagyon is fájt - mondta Kuroune - másrész pedig téged mentettelek meg attól,

hogy Riku ne téged dekoráljon ki - folytatta Kuroune vérző orrát törölgetve

- És legalább megérte ekkora áldozat hozni? - kérdezte sunyin Yusuke

- Nem is tudod mennyire - sóhajtott boldogan Kuroune

- Te kis perverz - mondta Riku és akkora pofont adott Kurounénak, hogy az kiszédült a

székből

- Hékás! Nem ér megütni egy súlyosan sérült embert - nyöszörgött a földről Kuroune

- Neked max az agyad súlyosan sérült - vágta rá Kuroune

- Van benne valami - elmélkedett rajta Koenma

- Te csak fogd be és örülj, hogy nem te fekszel itt összeverve! - mondta kissé mérgesen

Kuroune

- Örülök is - mondta Koenma és végignézett Kurounén - De nekem most mennem is kell,

rengeteg munkám van még - mondta Koenma és már ment is. Illetve csak ment volna, de nem

nézett az orra elé és belelépett egy teli vizes vödörbe minek hatására felbukott és csurom

víz lett a padlót is beleértve. A többiek hangos nevetésben törtek ki amint látták Koenma

bénázását.

- Ne röhögjetek, és azonnal mondjátok meg melykőtök, hagyta ezt itt! - kiáltotta Koenma

- Jaj anyám ezt még te hoztad, ha nem, tűnt volna fel - mondta Yusuke a fejét fogva

- Ehhhh, igaz is - mondta Koenma miután rájött, hogy a bűnös

- Esküszöm rosszabb vagy, mint Kuwabara az is mindenen esik-bukik - mondta fejcsóválva

Hiei

- Akkor most már neki is vehettek szemüveget - mondta Kuwabara vigyorogva

- Na most már mindegy. De mondjátok, csak nem takarítanátok ezt fel helyettem? - kérdezte

Koenma csillogó szemekkel.

- Eltaláltad - mondta Riku vigyorogva - Épp eleget takarítottunk már ma hála neked -

mondta Riku szemrehányón

- Igaza van. Nyugi Koenma legalább te se fogsz unatkozni - mondta Yusuke

- Gondolom nincs választásom - sóhajtott Koenma a többiek fejrázását látva - Akkor

feltakarítom - és már kezdett is volna neki, de a kiömlött vízen ismét elcsúszott és

még nagyobb felfordulást okozott vele.

- Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen? - kérdezte szánakozva Yusuke

- Fogalmam sincs, de nekem kezd elegem lenni Koenmából - mondta Riku és eltűnt

- Hát ez meg hova tűnt? - nézett körül Kuwabara

- Ahogy mondta elege, van Koenmából és most biztos elment valahova pihenni - állapította

meg Kurama

- Rejtély megoldva - mondta Kuwabara nagyítóval a szeme előtt és detektív sapkával a

fején - Jobbak vagyunk, mint Sherlock Holmes meg Calambo együtt véve - mondta büszkén

- Ez se a te érdemed - jegyezte meg Yusuke

- Ez a fickó se 100-as - folytatta Hiei

- Mért azt hiszed, hogy te 1000es vagy? - kérdezte mérgesen Kuwabara

- Legközelebb inkább meg se szólalj - sziszegte Hiei

- Elegem van belőled te kis vakarcs - sértegette Kuwabara Hieit

- Betelt a pohár - mondta élesen Hiei és megint, elkezdtek bunyózni

- Jellemző - jegyezte meg Kurama és a verekedőket látva mindenki fején megjelent egy-egy

csepp.

12. Fejezet

A múlt fájó sebei

Már két hete annak, hogy Riku is csatlakozott a csapathoz. A csapat még mindig Koenmánál

volt és vártak arra mikor lendül támadásba Yomi. Riku és Kuroune is berendezkedtek már és

a többiek is egészen hozzá szoktak ahhoz, hogy velük bővült a csapat. Riku ágyban, de

Kuroune többnyire a földön alszik. Most este van. A Nigenkaiban hatalmas vihar tombol. Az

eső szakad, dörög és villámlik a szél, pedig eszeveszettül fúj. Riku mélyen alszik, de ez

látszólag nem túl pihentető és nem is kellemes. Minden arra utal, hogy Riku rosszat

álmodik. Erőteljesen izzad és ettől a pólójából csavarni, lehetne a vizet emellett hevesen

forgolódik. Szája ki van száradva, és nehézkesen veszi a levegőt. Egyszer csak nem mozdul,

szíve egyenletesen ver és légszomja is abba maradt. Viszont még mindig izzad...

- Mi ez? Hol a fenében vagyok? - kérdezte Riku egy üres szobában találva magát.

- Hogy hol vagy? Ne aggódj, hamarosan rájössz. Visszatérünk a múltba, és emlékezni fogsz

azokra a dolgokra, amiket már elfelejtettél. Elfelejtetted őket, mert nem akartál rájuk

emlékezni. - mondta fagyosan egy alak, aki a falnak dőlt. Majd a lány közelebb lépett és

Rikunak elkerekedtek szemei. Saját magával találta szemben magát, de a haja hosszú volt és

szemei nem zöldek hanem a nem sok jót ígérő vérvörös színben izzottak.

- Ki a fene vagy te? - kérdezte Riku teljesen döbbenten

- Tudod te azt nagyon jól. Riku vagyok a múltbéli éned. Ne mondd, hogy nem emlékszel, mert

úgyse hiszem el - mondta a lány nyugodtan.

- Mit keresel itt? Mit akarsz tőlem? - kérdezte Riku kissé idegesen

- Nyugalom. Azért vagyok most itt, hogy újra emlékezz. Emlékezz azokra, amit

elfelejtettél. És azért is, hogy ez által változz vissza a régi Oguri Mikuvá. Légy olyan,

mint régen és ne az a démon aki most vagy.

- Mit akarsz ezzel? Mire kell emlékeznem? - kérdezte Riku

- Még nem vetted észre? Teljesen megváltoztál. Már nem az vagy aki egykor. Én pedig pont

ezért vagyok itt, hogy emlékezz és visszaváltozz. És ezért most lásd a múltat - mondta a

vörös szemű Riku

A két lány egy furcsa helyen találta magát. A föld vértől áztatott volt és holtak ezrei

feküdtek egy hatalmas kupacban vérbe fagyva. Kicsivel távolabb állt gyilkosuk. Egy lány

egy ostorral a kezében és arcán gonosz mosoly húzódott. Szemmel láthatóan élvezte a

gyilkolást és mosolyából büszkeség volt kivehető. Majd egy villámcsapás a közelben és ez

megvilágította a lány arcát. Riku döbbenten látta, hogy ő az a könyörtelen gyilkos, aki

minden szörnnyel végzett, de szeme vérvörösen izzott. Ez a szempár melyből határtalan

hidegség fakadt, és amiben a könyörület legcsekélyebb formája még csak meg se fordult.

Rikuban a döbbenet félelemmel kezdett párosulni.

- Ki ő? - kérdezte Riku bár tudta a választ

- Te vagy az - mondta a vörös szemű Riku

- Valóban én tettem volna ezt? Megöltem ennyi embert és még csak nem is emlékszem rá? -

kérdezte Riku és térdre rogyott

- Igen, minden kétséget kizáróan te tetted mindezt. Ezért is vagyok itt, hogy

emlékeztesselek mindarra, amit elfelejtettél. És ha már emlékszel remélhetőleg a régi

leszel. - mondta a vörös szemű Riku

Most egy másik helyen találták magukat. Egy régi rablás helyszínén voltak, amit ő Youko és

Kuroune vitték véghez. Mindhárman egy kötélen szaladtak. Youko középen rohant és kezében

egy értékes aranydoboz volt. Őt Kuroune követte, akinél egy hatalmas zsák volt tele

arannyal. Legelöl pedig Riku aki a kötélen biztosította az utat.

- Riku, fogd meg! - kiáltotta Youko és az aranydobozt Riku felé dobta és a lány el is

kapta azt. Youko pedig leugrott a kötélről ugyanis a kötél alatt üldözőik csak sokasodtak

ami veszélyeztethette volna a rablást. Miután Youko földet ért elővette a Rózsaostort és

egytől egyig megölte üldözőit.

Ismételten új helyen találta magát a két lány. Riku éppen Youkoval menekült. Youko nem

vette észre az útjába eső szakadékot. Figyelmetlenségéért súlyos árat fizethetett volna,

mert már éppen zuhant, amikor valaki megragadta a csuklóját. Ez a valaki pedig Riku volt.

- Engedj el és ments a saját életedet! Így legalább egyikőnk megmenekül - mondta Youko

- Nem, nem hagyom, hogy meghalj! - mondta Riku és teljese erejéből, elkezdte felfelé húzni

Youkot. Mire sikerült neki Youkot megmentenie üldözőik beérték őket. Ekkor Riku állat

alakot öltött és nekirohant a szörnyeknek. Kíméletlenül szétmarcangolta őket. Bundájáról

pedig csöpögött a halott szörnyek vére, de ez látszólag cseppet sem érdekelte.

Újabb helyszín. Elérkeztek Youko félresikerült rablásához. Youko és Kuroune rohannak, ahogy

csak bírnak a kincsekkel együtt Riku pedig, fedezi őket. A lány hatalmas és erős

szörnyekkel és démonokkal találta szemben magát, de tudta, muszáj legyőzni őket. Ha ez nem

sikerül annak végzetes következményei lehetnek.

- Tünés innen skacok! Meg ne álljatok - kiáltotta Riku

Youko és Kuroune pedig rohant, ahogy csak a lábuk bírta. Majd Kuroune egy pillanatra

leveszi tekintetét Youkoról és e miatt szem elől is veszítette. Youko eltűnt. A többiek

véres csatát vívnak az üldözőkkel. Riku és Kuroune pedig hiába keresik Youkot nem

találják. Yominak is nyoma veszett. Majd később értesültünk arról, hogy Youko meghalt. Yomi

viszont még él. Egyre csak erősebb és erősebb lett Rikunak köszönhetően, aki mindig

segített neki edzeni és ezáltal erősödni is. Ám a félresikerült rablás óta nem találkoztak.

Yomi ez idő alatt tovább fejlesztette technikáját és hatalmas erőre tett szert. Riku tovább

folytatta a tolvajlást Kurounéval együtt. Rengetek szörnyűséget, és embertelen tetet vittek

véghez az ezt követő pár év folyamán...

- Elég, elég már! Legyen vége! - mondta Riku aki már nem bírta tovább

- Elég? Biztos vagy benne? Van még olyan, amit nem láttál, ha akarod szívesen megmutatom -

mondta gonosz vigyor kíséretében a vörös szemű Riku

- NEM!!! ELÉG VOLT!!! HAGYJ MOSTMÁR BÉKÉN!!! NEM AKAROK TÖBB SZÖRNYŰSÉGET LÁTNI!!! -

kiáltotta könnyes szemmel Riku és térdre rogyott, szeméből pedig a könnyei folytak

- Rendben van. Remélem tanultál a látottakból és visszatérsz régi önmagadhoz - mondta

fagyosan a vörös szemű Riku

- Miért akarod annyira, hogy olyan legyek, mint rég? - kérdezte Riku könnyes szemét

törölgetve

- Mert ha könyörtelen vagy nagyobb esélyekkel fogsz indulni Yomi ellen - mondta a vörös

szemű Riku

- Szóval ez egyfajta segítség akart lenni? - kérdezte Riku és közben felállt

- Így is fogalmazhatunk. Ez egyfajta útmutató volt - válaszolta a lány

- Értem már. De nem fogok azzá válni, aki régen voltam - mondta határozottan Riku

- Ezt, hogy értsem? - kérdezte felbőszülten a másik

- Régen, amikor még nem ismertem meg Youkot nem voltam több csak egy könyörtelen gyilkos.

Majd miután csatlakoztam a csapatához, megváltoztam. Továbbra is követtem el

szörnyűségeket, de emellett barátokat is szereztem a csapatban, nem csak ellenségeket. Már

nem csak magammal foglalkoztam. Meg tanultam csapatban dolgozni és segíteni barátaimon. Majd

miután a félresikerült rablás után Youko eltűnt Kurounéval folytattuk a rablást. Itt is

voltak embertelen tetteim, de kezdtem elbizonytalanodni. Néhány évig együtt folytattuk még

a tolvajlást Kurounéval, de útjaink külön váltak. Egyedül persze továbbra is raboltam, de

az egyedüllét alatt volt időm gondolkozni eddig életemen és szörnyű tetteimen. Aztán úgy

döntöttem ezen változtatni fogok. Bár eddigi tetteimet és a sok mészárlást már nem tudom

jóvá tenni. Elhatározam, hogy csak legvégső esetben ölök, ha az életem már tényleg

veszélyben van. - mondta szomorúan Riku

- Értem már miért változtál meg, de már csak az a kérdés meddig fogod tudni folytatni ezt

az életformát? Már több alkalommal nyerted vissza régi jellemedet. Kicsit se aggaszt ez?

Mi lesz, ha ismét egy kegyetlen gyilkossá válsz? - kérdezte a vörös szemű Riku

- Őszintén szólva abban reménykedem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Valóban aggaszt a régi

énem felszínre bukkanásai. Félek, hogy abban az állapotban hideg vérrel megölném még a

barátaimat is. Meg kell találnom a lelki békémet és elgondolkodni a történteken ismételten.

- mondta Riku kissé bizonytalanul

- Látom kezded érteni - mondta a vörös szemű Riku

- Tudom, hogy régi énemtől nem fogok tudni megszabadulni. Együtt kell vele élnem, de csak

legvégső esetben felszínre hozni. Meg kell tanulnom irányítani, mert ha ez így megy nem

kell sok és ismét könyörtelen gyilkos lesz belőlem - mondta Riku

- Örülök, hogy megértetted. A múltad elől nem futhatsz el együtt kell vele éled - mondta a

vörös szemű Riku és eltűnt.

Rikut valaki erősen átkarolta ugyanis álmában hevesen forgolódott és dobálta magát. Aki

átkarolta az Kurama volt.

- Kérlek Riku ébred fel! - mondta nyugodtan Kurama

- Ez így nem fog menni, megpróbálok valamit - mondta Kuroune és erősen, rázogatta Rikut aki

ennek hatására felébredt. Kinyitotta szemét, ami vérvörösen izzott, de most fájdalom és

kétségbe esés tükröződött belőle

- Ajajaj, ez nem sok jót ígér - mondta Kuroune és elengedte Rikut majd hátrálni kezdett

- ELÉG!!! - kiáltotta Riku akit még mindig rémálma szörnyű képei, gyötörtek. Egyszerűen nem

volt képes szabadulni tőle. Erőteljesen elkezdte ütni a falat majd a fejét is egyre többször

bele verte. Ennek következtében a fal egy része le is omlott. -HAGYJ BÉKÉN!!! - mondta még

mindig az álom hatása alatt

- Riku kérlek nyugodj meg! - mondta Kurama. Odament a nem egészen magánál levő lányhoz és

lekevert neki egy hatalmas pofont. Botan kezét szája elé tette a többiek pedig csak

feszülten figyelték az eseményeket. A pofon hatásosnak bizonyult, mert Riku szeme zöldre

változott.

- M-mi történt? - kérdezte a magához tért Riku és kezét pirosló arcára, rakta. Beletelt neki

egy kis időbe mire rájött, hogy hol van és arra is, hogy Kurama felpofozta - TE BAROM

TUDOD MENNYIRE FÁJT?! - kiáltotta Riku feldúltan és egy Kuramáénál hatalmasabb pofont

adott a fiúnak majd eltűnt. Kurama fájó arcát fogta

- Szegény Kurama ez biztosan fájt pedig te csak segíteni akartál - lépett oda sajnálkozva

Botan a fiúhoz

- Hova tűnt el? - kérdezte Kuwabara

- Nem sűrűn vannak rémálmai, de ha igen azok nagyon megviselik - mondta Kurama

- Jó, de ez azért mégis túlzás volt - ragozta Botan

- Annyira nem volt vészes és ezt is csak azért adta, mert az álma teljesen összezavarta és

ettől teljesen kiborult - állapította meg Kurama

- Igaza van, nagyon feldúlt volt - mondta Yusuke

- Sok változáson ment keresztül az évek során - mondta Kuroune

- Igen és ez sok volt neki és az álma pedig teljesen kikészítette - mondta Kurama

- Kíváncsi lennék mit álmodott - mondta Kuwabara

- Az ilyen dolgokba csak nagyon kevés embert avat be szóval nincs sok esély arra, hogy

megtudd - tájékoztatta Kuroune

- Nem is kell nekünk mindent tudni. Mindenkinek megvannak a maga titkai - mondta Hiei

- Igaza van, ha akarja, úgyis elmondja. Mi meg szerintem menjünk vissza aludni - ajánlotta

fel Yusuke. Yusuke ötletével mindenki egyet értett és l mentek aludni.

13. Fejezet

Riku húga

Másnap:

- És most nézzük végig Kuroune legújabb szerencsétlenkedését. A mai program hogyan igyunk

tejet miközben mi is nyakig olyanok leszünk - kommentálta Riku

- Ha-ha-ha, kész poéngyár vagy - mondta Kuroune tejjel a kezében

Kuroune elkezdett inni a tejből ekkor Riku élethűen utánozta a hányást. Ezt látva Kurounét

a röhögés fojtogatta és sikerült neki talpig tejesnek lennie.

- Gratulálok szép volt, nem csalódtam benned - veregette hátba Riku a tejes Kurounét

- Ezt most, muszáj volt? - kérdezte a száját törölgetve Kuroune

- Nem, muszáj, kötelező - és Riku kiöltötte a nyelvét Kurounéra

A fiú ismét megkísérelte az ivást a tejből, de Riku mutatványa miatt a tej az orrán

keresztül távozott.

- Jaj, te balfék már inni se tudsz? - kérdezte nevetve Riku

- Talán ha békén hagynál - mondta Kuroune és ismét a tejből akart inni

- Kurama könyörgöm, vedd el tőle - kérte Riku a vigyorgó Kuramát. A fiú el is vette

Kurounétól a tejes dobozt és csodálkozva vett rajta észre valamit.

- Te barom, tudsz róla, hogy ez a tej két hónapja lejárt? - kérdezte Kurama undorodva

- Igen, és? - kérdezett vissza Kuroune értetlenül

- Tudod, aminek lejár a szavatossága azt nem célszerű elfogyasztani - tájékoztatta

Kurounét Kurama

- Szerintem semmi baja - mondta Kuroune. Kurama csak a fejét csóválta

- Hagyd csak Kurama. Tudod, hogy szereti a régi dolgokat, de ez azért tényleg túlzás -

mondta idétlen arckifejezéssel Riku

- nem ártana egy felmosó, mert Kuroune a padlót is rendesen megitatta - állapította meg

Kurama a padlót tanulmányozva

- Ugyan minek ide felmosó mikor itt van Kuroune a mi két lábon járó élő felmosónk? Úgyis

annyira tejbarát - mondta nevetve Riku

- Minden esetre finom - jegyezte meg Kuroune

- Javíthatatlan - csóválta a fejét Kurama

- Nem tehet róla szegény így született - mondta vigyorogva Riku

- Ha-ha, nagyon vicces - mondta Kuroune unott arccal

Amíg ez a három jómadár a tejről és k

Kurounéról tárgyalt két személy érkezett meg az ítélet

kapujához. A két személy viszonylag erős volt és gyors léptekkel közeledtek Koenma irodája

felé. Ennek következtében a három fős "csapat" fel is figyelt érkezésükre.

- Ti is érzitek? - kérdezte Kuroune

- Igen, két személy az - mondta Riku Kurama pedig csak bólintott

- Kik lehetnek azok? - kérdezte Kurama

- Gőzöm sincs - mondta Riku

- Megnézzük? - érdeklődött sunyi vigyor kíséretében Kuroune

- Naná! - mondta Riku és mindhárman elindultak kideríteni azt, hogy kik is érkeztek meg.

Közben a két ismeretlen elérte Koenma irodáját.

- Itt is vagyunk - mondta az egyik alak, aki nem volt más, mint Ren

- Itt vagyunk, hisz az a béna bagázs és a szánalomra se méltó elfogó, gyakorlatuk egy

fabatkát se ért ellenünk - mondta egy lány egyenesen és mozdulatlanul állva Ren mellett

rezzenéstelen arccal. A lány barna haja vállig ért és benne szőke és vörös csíkok kaptak

helyet. Szeme zöldessárgán csillogott. Neki is Róka füle és farka volt. Nagyon hasonlított

Rikura leszámítva hajszínét.

- Azért ennyire nem kell dicsérni a csapatomat Oguri Asuka. Bár annak tudatában, hogy Riku

húga vagy nem is vártam volna mást. Elképesztő mennyire hasonlítasz rá, de te azért nem

vagy annyira lobbanékony természetű - mondta Koenma és közben Asukát fürkészte

- Ha kérhetem csak simán Asukának szólíts - mondta Asuka és helyet foglalt Koenma

íróasztalán. Eközben Riku Kurama és Kuroune a résnyire nyitott ajtón keresztül leskelődtek

és hallgatták a benn zajló eseményeket. Amikor Riku megpillantotta húgát ereiben megfagyott

a vér.

- Semmi akadálya - mondta Koenma. Riku aki már nem bírta túrtőztetni magát berúgta az

ajtót és berontott az irodába

- Te mi a fenét keresel itt? - kérdezte feldúltan Riku a már 100 éve nem látott húgát

- Én is örülök, hogy látlak - mondta Asuka

- Meglep, hogy itt kell újra találkoznunk. Mit keresel itt? - kérdezte már teljes

mértékben higgadtan Riku

- Koenma hívott ide engem azért, hogy segítsek - mondta Asuka

- Hékás, és én mi vagyok talán bútordarab? - kérdezte méltatlankodva Ren

- Vele együtt - tette hozzá gyorsan Asuka

- Ezt az idegesítő alakot minek kellett idehívni? Esküszöm úgy néz ki, mint egy UFO a

Plútóról - mondta mérgelődve Riku

- Ki kérem magamnak! Ha bolygókról van szó, akkor származási helyem a Mars - húzta ki magát

Ren.

- Azt még meg tudom érteni, hogy a húgomat idehívtátok, de őt minek? - kérdezte Riku és

egyre mérgesebb lett

- Nyugodj, meg kérlek! Ő is azért van itt, hogy segítsen. Kérlek próbáld félretenni a

haragodat. Tudom, hogy az Illúzió elég szemét húzás volt nem is beszélve a többiről, de

próbáld csak egy kicsit félre tenni a haragodat - kérlelte lehajtott fejjel Koenma. Ám

amikor felnézett látta, hogy Riku éppen Ren nyakát szorongatja. Majd Asuka nagy nehezen

eltávolította nővérét Renről aki a fulladás határán volt.

- Ezt megúsztad, de ne aggódj, nehezen felejtek és ez rád is vonatkozik - sziszegte Riku

- Legalább a húgodat ne bántsd - kérte Koenma

- Nyugi engem általában csak fenyeget ritkán fajul a tettlegességig, de akkor aztán nincs

kegyelem - mondta Asuka

- Ahogy mondja - és a két testvér egymásra vigyorgott

- Engem se akart ám igazán bántani - mondta Ren és átkarolta Rikut

- Ez fájni fog - jósolta Asuka. Ezt követően Riku Ren legérzékenyebb pontjába rúgott

amitől a fiú kifeküdt

- Ez az alak, de nehezen tanul - mondta az ajtón belépő Kuroune Kurama társaságában

- A gondolkodás és a szatírkodás nem az erőssége - mondta fejcsóválva Riku

- Akár be is mutathatnál - mondta Asuka nővérének

- Fiúk ő itt a húgom Asuka. Asuka baloldalon Kurama jobb oldalon pedig Kuroune - mutatta

be húgát a fiúknak Riku

- Örvendünk - mondta a két fiú

- Úgy szintén - mondta Asuka

Ekkor az ajtón bejött Kuwabara Yusuke és Hiei. Az utóbbit leszámítva a másik kettő elég

ramatyul nézett ki.

- Te nem vagy normális Urameshi - mondta Kuwabara akinek kezében sörösüveg volt

- Hé Koenma, tudod, miért megy át a disznó az úton? - kérdezte dülöngélve Yusuke

- Fogalmam sincs - mondta Koenma értetlenül

- Azért, mert a csirke szabadnapos. Ha-ha-ha! - mondta Yusuke és a röhögést már a földön

folytatta

- Nem értem mi ebben a vicces - mondta Hiei aki józan volt

- Ezek meg honnan szabadultak? - kérdezte Kuroune

- Valószínűleg kocsmában vagy bárban voltak - állapította meg Kurama

- Egyet értek. Már attól alkoholmérgezést lehet kapni, ha egy levegőt szívok velük -

mondta Riku

- Szépen bemutatatok - mondta Koenma

- Ha már a bemutatkozásnál tartunk ők kik? - kérdezte Asuka

- Aki józan és talpig feketében van az Hiei, aki a földön hempereg az Yusuke a bamba képű

pedig Kuwabara - sorolta Riku

- Világos - mondta Asuka

- Áhhh! Jó napot kisasszony - szédelgett oda Kuwabara Asukához

- Ez hamarabb lesz józan, mint sem az gondolná - mondta mosolyogva Hiei

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam én, vagyok a híres Kazuma Kuwabara a hős, aki senkitől se

fél... - de Kuwabara bemutatkozása félbe maradt Rikunak köszönhetően. A fiú fején egy cuki

tégla landolt, amit Riku küldött szeretettel.

- NE MERÉSZELJ KIKEZDENI A HUGOMMAL TE SZATÍR, MERT ITT HELYBEN FOGOM KITEKERNI A

NYAKAD!!! - kiáltotta Riku

- Kösz nővérkém - sóhajtott megkönnyebülten Asuka

- Ez várható volt Kuwabarától - mondta Yusuke

Eközben Riku alaposan el látta Kuwabara baját aki már rég megbánta előző próbálkozását. A

sok pofon közepedte teljesen kijózanodott

- Most pedig kérj bocsánatot! - parancsolta Riku

- Igenis! - és Kuwabara elkúszott Asukához - Nagyon sajnálom az előzőt - hadarta Kuwabara

- Még olcsón megúszta - állapította meg Yusuke aki már szintén józan volt

Közben Ren aki a rúgást követően elájult ébredezni kezdet

- Magadhoz tértél? - kérdezte Riku és most Rent kezdte el püfölni

- Ahogy nézem Riku nem igazán, csíped Rent - mondta Asuka

- Jól látod, de legalább van, akin levezethetem a feszültséget - mondta Riku és tovább

alkalmazta Rent homokzsákként.

- Asuka! - mondta Koenma

- Tessék? - kérdezte Asuka és Koenmához ment

- Elhoztad azt a Varázsfurulyát, amit a levelemben említettem? - kérdezte Koenma

- Természetesen - Asuka közelebb hajolt Koenmához és ezt suttogta - Ezt a Varázsfurulyát

csakis a nővérem Riku tudja használni. Csak erre még nem ébredt rá. Legalábbis a Hótündérek

ezt mondták - fejezte be a lány

- Értem és köszönöm - felelte Koenma

- Nincs mit - mondta Asuka és visszaült az asztalra

- Riku! Ha befejezted Ren beleinek a kitaposását, lenne rám egy, szabd perced? Valami

fontosat akarok mondani - mondta Koenma

- Máris ott vagyok - mondta Riku és még adott Rennek egy búcsúrúgást és egy bal egyenest

és odament Koenmához

- Hé, Ren! Élsz még? - lépett a földön fekvő Renhez Asuka és elkezdte rázogatni

- Persze. A magam sajátos módján, de élek - nyögte Ren

- Akkor jó - mondta Asuka és elengedte Rent aki emiatt elterült a padlón.

14. Fejezet

A megtört szerelem

Másnap

- Wáááá!!! - kiáltotta kora reggel Botan olyan hangerővel, hogy mindenki felkelt

- Mi a baj Botan? - kérdezte rémülten Asuka akinek majdnem kiugrott a szíve a helyéről úgy

megijedt

- Egy-egy-egy - nyöszörögte Botan

- Egy mi? - kérdezte Yusuke

- EGY CSÓTÁNY! - kiáltotta Botan

- Egy csótány miatt vertél fel bennünket hajnalban? - méltatlankodott Yusuke

- De hát az egy csótány! - vágott vissza Botan

- Hmmm...csótány a háznál - mondta Riku és lehasalt a csótánnyal szemben - De ari! Ugye

megtartjuk? Beidomíthatnánk háziállatnak - mondta csillogó szemmel Riku

- PFÚJ!!! Eszedbe ne jusson! - kiáltotta Botan

- Mi a bajod vele? - kérdezte Riku és felvette a csótányt a földről és odament Botanhoz -

Látod milyen cuki? Nem bánt ő senkit - mondta mosolyogva Riku. Botan pedig kis híján

sokkot kapott a csótány közelségéhez

- Engedd el azt a szerencsétlen csótányt - mondta Asuka és kiverte Riku kezéből a csótányt

- Már te is kezded? - kérdezte élesen Riku és fel akarta, venne a rovart, de a húga agyon

taposta

- Ezer köszönet Asuka - sóhajtott megkönnyebbülten Botan

- Most ez miért kellett? El lehetett volna engedni és nem, pedig megölni - háborgott Riku

- Jellemző, mindig is állatbarát voltál, legyen szó bármilyen kis élőlényről - jegyezte meg

Kuroune

- Hihetetlen! Hogy lehet félni egy ártalmatlan csótánytól? - mondta Riku

- Ez valóban kissé beteges ennyire rettegni egy csótánytól. És amit a húgod agyontaposott

az egy kis ártalmatlan rovar volt. Viszont van itt egy hatalmas és veszélyes csótány -

lépett be Kurama megviselt öltözetben és élesen ránézett Renre

- Nem lehetne túllépni a múlton? - kérdezte a zavarban levő Ren

- Hát veled meg mi történt? - kérdezte Riku az eléggé megviselt Kuramától

- Koenma megkért, hogy nézzek el egy helyre az Alvilában. Állítólag arra látták Yomit -

mondta Kurama és a falnak támaszkodott

- És találtál valamit? - kérdezte Asuka

- Hát Yominak semmi nyoma sem volt viszont rengeteg démon volt, akik nekem támadtak, de

szerencsére le tudtam őket győzni - mesélte Kurama

- És jól vagy? - kérdezte aggodalmasan Botan

- Semmi bajom csak elfáradtam - válaszolt a fiú

- Akkor talán feküdjünk vissza aludni - mondta Hiei

- Jó ötlet. Bezzeg Kuwabara fel se ébredt - mondta Yusuke és visszafeküdt ágyába majd el

is aludt

- Mennyünk mi is - mondta Riku Kuramának

- Rendben - mondta Kurama fáradtan

- Pihend ki magad - mondta Botan és ő is elment

- *Gyanús nekem ez a Botan. Az már világos hogy engem nem igazán kedvel, de ez kölcsönös.

Viszont Kuramával túlzottan is barátságos. Remélem, nem jut eszébe, hogy kikezdeni vele* -

elmélkedett magában Riku. Majd lassan mindenki visszafeküdt aludni. Viszont 2 óra múlva

Riku felébredt valamire.

- Csábító hús - mondta álmában Kuroune és forgolódni kezdett - Nyami, fincsi husi...Csábító

hús - folytatta Kuroune édes hússal teli álmát

- Milyen hús te barom? - mondta mérgesen Riku, mert szeretett volna aludni

- Csábító hús - mondta ismét Kuroune

- Jaj, anyám ez a mamlasz álmában beszél, és hússal álmodik - világosodott meg Riku

- Csábító hús - folytatta Kuroune nyál csorgatva

- Mi van megakadt a lemez csak húsról, tudsz álmodni? Nesze neked csábító hús - mondta

Riku és Kuroune szájába tömte azt, ami a kezébe akadt. Az pedig nem volt más, mint Kurama

zoknija - Remélem, ízlik - vigyorgott Riku és visszaaludt

Újabb két óra múlva...

- Keljetek fel! - rontott be Koenma

- Mit akarsz? - kérdezte Yusuke egy ásítás közepette

- Ha elfelejtetted volna ma edzés van - tájékoztatta Koenma Yusukét

- Képzeld, tudom de ilyen korán? - nyöszörgött Yusuke

- 9 óra van te szerencsétlen! - kiáltotta Koenma

- Jól van na megértettem - mondta Yusuke

- De attól még korán van - csatlakozott Riku

Közben a többiek is felkeltek. Kuroune csodálkozva tapasztalta, hogy a száján friss levegő

helyett semmi nem áramlik be, majd kiköpte a zoknit. Mélyeket szippantott a tiszta

levegőből és boldogan sóhajtott fel. Ellentétben Riku már kevésbé volt vidám, mert a zokni

az ő fején landolt.

- Mit művelsz te idióta? - kérdezte Riku

- Hol a zoknim? - kérdezte a továbbra is fáradt Kurama

- Épp a fejemen - mondta Riku és odadobta a zoknit a tulajdonosának

- Köszi! - mondta Kurama és fel akarta húzni a zoknit, de észre vette, hogy nem egészen

száraz - Mi ez? - kérdezte Kurama

- Kuroune nyála - mondta Riku

- És ez, hogy sikerült? - kérdezte Kurama

- A szájában volt, míg aludt - mondta Hiei és nyújtózott egyet

- Miért is - kérdezte érdekes arccal Asuka

- Mert ez az idióta túl hangosan álmodott - mondta Riku

- Értem - mondta Kurama cseppel a fején és eldobta a nyálas zoknit

- Hé skacok, segítenétek felkelteni Kuwabarát? - kérdezte Yusuke

- Ez még mindig alszik? - csodálkozott Asuka

- Akkor keltsük fel - vigyorgott Kuroune

Mindenki próbálta felkelteni az alvó Kuwabarát, de hiába rángatták csak tovább aludt.

- Na jó elegem van most, pedig bekeményítek! - kiáltott Riku és kiviharzott

- Ez meg hova ment? - kérdezte Hiei

- Valami hatásos jutott az eszébe, de van egy olyan érzésem nem lesz egy kellemes ébredés

- Állapította meg Kurama. Ekkor Riku vissza is tért "titkos fegyvere" társaságában, amim

egy vödör hidegvíz volt.

- Ez nem lesz kellemes - mondta Kuroune és ekkor Riku nyakon, öntötte az alvó Kuwabarát

- ÁÁÁÁ!!! EZ HIDEG!! - ordította és kipattant az ágyból - Ez most mire volt jó?! -

csattant fel a fiú

- Nem hagytál más lehetőséget - vigyorgott Riku

- Sehogyan se tudtunk felkelni - mondták a többiek vigyorogva

- Akkor most, hogy mindenki fel kelt mehettek is edzeni - mondta Koenma és visszament

irodájába Botan pedig követte. A csapat pedig elindult az edzőterem felé.

Az edző teremben:

- Wáááá - hallatszott Asuka kiáltása aki sikeresen földre került Riku jóvoltából

- Na mi az már megint elnyaltál? - kérdezte vigyorogva Riku

- Nagyon vicces - mondta Asuka és felkelt

- Remélem nem fájt nagyon - tette hozzá Riku

- Ki bírom - legyintett a lány - Különben is rámfér már egy Riku féle edzés - mondta

Asuka

- Szegény Asuka nem tudja mire vállalkozott - mondta sajnálóan Kuwabara

- Ne sértegesd a húgom, mert mindjárt te jössz - fenyegetőzött Riku

- Nem ez az első eset, hogy vele eddzek. Bár nagyon kemény és fárasztó megéri - mondta

lihegve Asuka. Míg a két testvér egymással edzett addig Kurama Kuwabarával Ren Kurounéval

Yusuke pedig Hieiel. Ez így ment egy darabig majd társat cseréltek. Yusuke Kuwabarával

Hiei Kuronéval Ren Asukával Kurama pedig Rikuval. Ám Kurama a fáradtságtól azonnal kidőlt.

- Ennyire erős nem lehetek - lépett oda hozzá Riku és felhúzta a földről

- Nem, de nem sokat aludtam és elmondhatatlanul fáradt vagyok - mondta Kurama

- Akkor mire vársz még? Nyomás aludni - mondta Riku és Kurama távozott

- Hé, Riku - kiáltott oda Hiei

- Mi az? - kérdezte a lány

- Továbbfejlesztettem a sárkányomat. Megnézed? - érdeklődött Hiei

- Küldjed - mosolygott Riku

Hiei koncentrált és minden erejét a Sárkányának, adta ami még a szokottnál is pusztítóbb

volt és már indult is a lány felé

- Mi ez a borzadály - kérdezte Asuka

- Hiei legpusztítóbb fegyvere, de most még a szokottnál is erősebb - mondta Yusuke - A

nővéred jobban teszi, ha óvatos lesz

- Nem kell félteni - mondta Asuka

Közben a sárkány elérte Rikut aki, puszta kézzel megállította azt, majd egy elegáns

mozdulattal eltüntette.

- Ez nem igaz - rogyott térdre Hiei

- Sokkal jobb volt, mint a múltkor, de nekem egy túlméretezett versenygiliszta nem jelent

nagy kihívást - mondta Riku hidegen - És ha nem haragszotok most távozok - mondta Riku és

elment

- Most meg mi baja van? - kérdezte Kuwabara

- Szerintem csak Kuramáért aggódik - állapította meg Kuroune

- Van benne valami - mondták a többiek és folytatták az edzést

Az egyik folyosón:

A fáradt Kurama éppen az ágya felé szédelgett nyomában pedig ott volt Riku is. Ám ekkor

megjelent Botan

- Szia Kurama - köszöntötte a lány

- Szia Botan - mondta a fiú

- Jól érzed magad? - kérdezte Botan és közelebb ment a fiúhoz

- Persze csak álmos vagyok - mondta Kurama

- Értem. Mond, csak mi van veled meg Rikuval? - érdeklődött a kíváncsi Botan

- Megvagyunk. Miért kérded? - kérdezte Kurama

- Hát, mert nekem nem úgy tűnik. Mostanában elég agresszív veled a múltkor is felpofozott

és szerintem egyáltalán nem is törődik veled - mondta Botan

- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte gynakvóan Kurama

- Szerintem, nem érdemel meg téged hisz csak kihasznál - mondta Botan

- És ezt mégis miből gondolod? Csak, mert egyszer felpofozott? Rossz passzban volt és ennyi

más részt pedig előtte én tettem ugyanezt. Különben is senki se tökéletes és ez alól ö se

kivétel, de én olyannak szeretem amilyen - mondta Kurama kissé dühösen és már alig állt a

lábán.

- Tudom, de akkor is - mondta Botan és minden egyes szónál közelebb hajolt a fiúhoz majd

kihasználva annak fáradtságát megcsókolta. Riku aki eddig a sötétből követte az

eseményeket most nagyon berágott Botanra és éppen készült volna felpofozni. Ám ekkor olyat

látott amitől meghűlt ereiben a vér és szemébe könnyek szöktek. Kurama átkarolta Botant

ahogy a lány is a fiút majd a falig hátráltak és közben csókolóztak. Rikuban egy világ

dőlt össze és elszaladt, amit se Kurama se Botan nem vett észre. De mivel Riku elrohant már

azt se láthatta mi történt ezek után. Kurama hirtelen feleszmélt mit is művel és ellökte

magától Botant.

- Mi a baj? - kérdezte a lány kedvesen

- Az, hogy én Rikut szeretem, és mégis az előbb veled csókolóztam - mondta bűnbánóan Kurama

- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted - mondta a lány

- Képzeld nem, és most megkeresem Rikut- és Kurama faképnél, hagyta Botant

Eközben Riku a sötét folyosókon rohan, és szeméből könnyek záporoznak. Nem tudja megérteni

miért tette ezt Kurama. Egyre csak ez jár a fejében a külvilág szinte megszűnt létezni.

Így a szembe jövő Kurounét se láthatta, aki tejes szürcsölgetett. Egyik fél se figyel ezért

Riku belerohant Kurounéba.

- Hova ilyen sietősen? - kérdezte Kuroune

- Ne haragudj - mondta Riku nem is törődve az előbbi kérdéssel és szeméből továbbra is

folytak a könnyek

- Miért sírsz? - kérdezte Kuroune

- Semmi fontos - mondta Riku és felállt és távozni készült, de Kuroune megfogta a kezét

- Ha nem lenne fontos nem sírnál ilyen keservesen. Nekem nyugodtan elmondhatod - nézett a

lány könnyes szemeibe Kuroune

- Rendben van. Csak nem is tudom, hogy kezdjem - mondta Riku

- Talán azzal kiről van szó - mondta Kuroune a lányt fürkészve

- Tudod Kuramáról van szó - mondta Riku és könnyei egyre jobban folytak

- Mit művelt az az alávaló, ami ennyire kikészített? - kérdezte Kuroune

- Az egyik folyosón láttam, ahogy Botannal csókolózik - mondta Riku és keservesen sírni

kezdett

- A szemét - Kuroune, hogy megnyugtassa megölelte a síró Rikut - Ne aggódj csak

találkozzak vele, ezt nagyon meg fogja bánni - mondta biztatóan Kuroune

- Bár ő is hibás volt a dologban Botan kezdett ki vele, e ez az én hibám is - mondta Riku

és még jobban sírt Kuroune pedig szorosabban ölelte

- Mire gondolsz? - kérdezte Kuroune

- Botan is mondta, hogy az elmúlt időben rosszul bánok Kuramával így már nem is olyan

meglepő miért tette ezt - mondta Riku

- Na álljon meg a gyászmenet. Mivel ezt Botan mondta ebből egy szó sem igaz. Hidd el tudom

mit beszélek hisz Kurama mindent elmondott nekem. Nagyon aggasztotta, hogy mostanában elég

feszült vagy és amióta volt a rémálmod egyre jobban aggódik érted. Ennek fényében mégsem

Értem miért tette ezt - mondta Kuroune

- Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Botan smárolta le és elég erőszakos volt és

talán azért sikerült neki, mert Kurama fáradt volt - fejtegette Riku

- Így azért mégis csak más - mondta Kuroune

- Igazad van és köszönöm! De ennek ellenére most elmegyek - mondta Riku és megtörölte

könnyes szemét

- Na de mégis miért és hova? Kérlek, ne menj - kérlelte a fiú Rikut és még erősebben

megölelte

- Hidd el nekem se könnyű, de el kell gondolkodnom ezen az egészen és Botannal se

szeretnék összefutni. Bár Kuramára kevésbé haragszom ez mégis megviselt. Azt hiszem az

lesz a legjobb ha elmegyek - mondta szomorúan Riku és kibújt Kuroune öleléséből

- De nem mehetsz el! Mi lesz a Nigenkaial? Nélküled nem tudjuk legyőzni Yomit - mondta

kétségbe esetten Kuroune

- Ne aggódj, ha baj van, itt leszek, számíthattok rám - mondta erőltetett mosollyal Riku

- Én bízok benned, de hova akarsz menni? - kérdezte Kuroune

- Egy olyan helyre ahova régen jártam, ha ki kellett szellőztetni a fejem. Csak a

Húgom tudja, merre van - mondta Riku és megnyitotta az átjárót

- Értem, vigyázz magadra - mondta Kuroune Riku pedig csak bólintott és beugrott az átjáróba

Riku közeledett az Alvilágba, oda ahol született. A kérdés már csak az, Riku hogyan fog

tudni segíteni az Alvilágból?