15. Fejezet

A háború kezdete

Asuka még az nap megtudta mi történt Botan és Kurama között és azt is, hogy nővére el ment.

Bár azt csak ő tudta, hogy Riku pontosan hol is tartózkodik. Már 2 hete annak, hogy Riku

visszatért az Alvilágba. A napok lassan teltek szinte semmi sem történt, de ez nem tartott

túl sokáig. Nyomokat találtak, amik elvezethetik őket Yomihoz aki éppenséggel az Alvilágban

tartózkodott. Tudták, hogy meg kell találniuk Rikut, de volt még egy probléma.

- Elegem van! Én már nem bírom tovább! Most rögtön lemegyek az Alvilágba és megkeresem

Rikut - mondta Asuka és dühöngve, bevágta maga után az ajtót, de az továbbra is nyitott

Maradt

- Asuka, hiszen te nem tudsz átjárókat nyitni úgy, mint a nővéred - mondta Kurama

- Képzeld tudom és tartsd meg magadnak a tanácsaidat! - mondta csípősen Asuka

- Igaz nem tudsz átjárókat nyitni, de kell, hogy legyen más megoldás. Apám nincs itthon

tehát a SZEM nem tud nekünk segíteni, mert ahhoz előbb kellene a bele egyezése, de talán

van még egy lehetőségünk - fejtegette Koenma

- És mi lenne az? - kérdezte Hiei

- Hát... azt én is nagyon szeretném tudni - mondta elkeseredetten a többiek, pedig dobtak

egy hátast

- Legközelebb inkább fogd be - mondta Yusuke

- Jobban járnánk, viszont talán megpróbálhatnánk a Varázsfurulyával. Azt lehet használni

átjáró nyitásra is. Bár az is igaz, hogy Riku az, aki használni is tudja majd, de talán egy

átjárót még én is meg tudok nyitni vele. És ha már az Alvilágban leszünk Riku majd

remélhetőleg valóban fogja tudni használni arra, amiért ezt ide adták nekem - mondta Asuka

és elővette az ezüstösen csillogó furulyát

- Igaz is - mondta Koenma

- Mire fogja tudni használni a furulyát majd Riku? - kérdezte Kuwabara

- Hát ezt most hosszú lenne elmesélni, de ne aggódj mindent, megtudsz, ha eljön az ideje -

mondta Asuka és szájához emelte a Varázsfurulyát. Vett egy mély lélegzetet és játszani

kezdett. Ez a hang olyan volt, mintha csak az angyalok játszottak volna. Majd vakító kékes

fénnyel megnyílt az átjáró. Asuka befejezte a dalt és sóhajtott egyet

- Végül csak sikerült - mondta boldogan a lány

- A nővéred büszke lenne - mondta Kuroune

- Na akkor nyomás és keressük is meg - ezzel a csapat Koenma és Botan kivételével beugrott

az átjáróba. A csapat az Alvilágban találta magát. Asuka egy hatalmas hegy lábához

vezette a társaságot.

- Itt is vagyunk - állt meg Asuka

- Akkor már csak Riku kell megkeresnünk - heveskedett Kuroune és rohant volna fel a

hegyre, de Asuka elkapta

- Hova ilyen sietősen? - kérdezte a lány

- Hát megyek, megkeresem a nővéredet - vágta rá Kuroune

- És, hogy akarod ezt elérni ha, azt se tudod, merre keresd? Ez a hely hatalmas és könnyen el

lehet tévedni - mondta Asuka

- Akkor mutasd az utat - mondta türelmetlenül Yusuke Asuka pedig bólintott

Elindultak egyenesen felfelé a hegyen. Már vagy 2 órája csak körbe körbe mentek

- Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de mintha csak körbe körbe mennénk - állapította meg

Kuwabara

- Kivételesen egyetértek a bolonddal - mondta Hiei

- Hát elég rég jártam már itt - mondta bizonytalanul Asuka

- Arra célzol, hogy eltévedtünk? - kérdezte gyanakodva Yusuke

- Á, dehogy csak nem tudjuk, merre kell menni - legyintett Asuka a többiek pedig hanyatt

Vágódtak.

- Mi a különbség? - kérdezte Hiei

- Hát úgy nagyon semmi - mondta zavarában Asuka

- Minek kellet nekünk idejönni? - sopánkodott Kuwabara

- Azért, hogy megkeressük a nővéremet te idióta - mondta idegesen Asuka

- Nyugodj meg - kérlelte Kurama

- Te csak maradj csendbe. Te vagy az, aki miatt a nővérem ide jött - mondta ingerülten

Asuka

- Ti meg, hogy kerültök ide? - hallatszott egy ismerős hang

- Riku!!! - kiáltott fel boldogan Asuka - hol vagy?

- Néz fel! - szólt Riku egy kiálló szikladarabon állva majd egy ügyes szaltóval leugrott -

most pedig halljam mi járatban, vagytok? - kérdezte szúrós pillantást vetve Kuramára

- Megtudtuk, hol van Yomi és el kéne a segítséged - mondta Asuka

- Valóban? Ez nagy kár, mert eszem ágában sincs segíteni - mondta Riku fagyosan

- De hát akkor mi lesz így a Nigenkainal? - kérdezte döbbenten Asuka

- Nem tudom, de nem is érdekel már. Ha a Nigenkainak vége van az csak jó nekem. Nem

lesznek gyenge emberek és az Alvilág is nagyobb lesz. Nem is kellhet ennél több - mondta

gonosz vigyor kíséretében Riku

- Hallod egyáltalán azt, miket beszélsz? - kérdezte Yusuke

- Persze, de ez semmit sem változtat a dolgon - mondta fagyosan Riku

- Te, te nem az én nővérem vagy. Ő sose mondana ilyeneket - mondta kétségbe esetten Asuka

- Hidd csak el én, vagyok a nővéred. Amíg itt voltam elgondolkodtam mindenen és meg

világosodtam úgymond - folytatta Riku

- De hát... - Asuka hangja elcsuklott és a lány térdre rogyott

- Tanuld meg az élet kiszámíthatatlan - mondta Riku hidegen és eltűnt

- Ez hihetetlen - mondta Kuwabara

- Mi történt vele ő nem volt ilyen?! - értetlenkedett Yusuke

- A történtek ennyire megviselték volna? - elmélkedett Kuroune és Kurama felé nézett aki

halál nyugodtan állt

- Remélem most boldog vagy - vetette oda Asuka Kuramának

- Akárhogy is legyen, ha a nővéred nem segít nekünk, akkor kénytelenek leszünk Yomival mi

szembe szállni - mondta higgadtan Kurama

- Igaza van, ha összefogunk, akkor lehet esélyünk - helyeselt Yusuke

A csapat nem is sejtette azt, amit Riku tervezett. A terve eddig bevált és a közelből

szemlélte az eseményeket. A csapat közben lesétált a hegyről de sok idő nem maradt a

stratégia fontolgatására, mert hirtelen mindent köd borított el. A ködben léptek zaja

hallatszott majd egy alak rajzoldódott ki aki nem volt más, mint Yomi.

- Csakhogy végre itt vagytok. Eljöttem, hogy végezzek veletek. Most, hogy Riku nincs

veletek nem som esélyetek van ellenem, de ha itt is lenne, az se lenne elég. Hatalmas erőre

tettem szert, ehhez még ő is kevés - mondta gonoszan Yomi

- Ne hidd, hogy olyan erős vagy - kiáltotta Asuka

- Várd csak ki a végét kedves Asuka. Te közel se vagy olyan erős, mint a nővéred. Mit

gondolsz menni esélyed, van így ellenem? - kérdezte Yomi

- Te szemét - kiáltotta Yusuke

- Már te sem vagy ellenfél számomra Urameshi - mondta vigyorogva Yomi - a többiekről nem

is beszélve. Talán ha itt lenne Riku tovább, húznátok 1-2 perccel

- Na megállj ezért a kijelentésedért megfizetsz - sziszegte Asuka

- De mégis hogyan akarod legyőzni? - kérdezte Kuwabara

- Bárhogy is legyen, együtt kell csinálni - mondta Hiei

- Akkor kezdődjék a szórakozás! - mondta Yomi és eloszlatta a ködöt

16. Fejezet

Pokolra Vele!

A szél bajjóslóan fújt. Yomi és a többiek véres csata elé néztek. Mindenki készülődött az

összecsapáshoz. Hiei levette kezéről a kötést, Kurama átváltozott Youková, Kuwabara

elvette Dimenziós kardját, Yusuke a Rei-gunt készült használni, Kuroune a pusztakezes

megoldást választotta. Ren kicsivel távolabb meghúzta magát, mert megijedt a közelgő

összecsapástól. Asuka pedig csak várt és gondolkozott.

- * Nem értem mi történt Rikuval? És emellett az is feltűnt, hogy Kuramát nem is aggasztja

a viselkedése. Ez nekem gyanús* - elmélkedett magában Asuka

- Gyertek csak - mondta hatalmas önbizalommal Yomi

Mindenki a közelgő harcra készült. Ennél fogva senki sem vette észre Rikut aki, követte az

eseményeket és csak a megfelelő időre várt.

- Támadjatok! - kiáltotta Yomi

Először Yusuke sütött el egy hatalmas erejű Rei-gunt ami Yomi felé száguldott. Yomi két

kezét maga elé tette és várta, hogy a lövés elérje. Amikor a Rei-gun "megérkezett Yomi nem

sok erőfeszítés árán eloszlatta azt. Ezt rögtön Hiei Fekete sárkánya követte. Ez kicsit

váratlanul érte, mert a figyelmét lekötötte a Rei-gun, de végül a sárkányt is könnyű

szerrel megsemmisítette. Eztán Yomi energiagömböket lőtt a két fiú felé akiket a lövések

telibe találtak. Eztán Kuwabara rohant Yomi felé Dimenziós kardjával. Mikor elérte

megpróbálta leszúrni, de Yomi két ujjal megfogta a pengét és elvette a fiútól, majd egy

rúgással hatástalanította.

- Jópofa fogpiszkáló kár, hogy hatástalan - mondta gonoszan és eldobta a kardot

Eközben Kuroune rohant pusztakézzel, hogy elintézze Yomit. Yomi elkezdett vele verekedni,

de csak szórakozásból, mert nem volt neki kihívás majd mikor megunta egy sziklafalhoz

vágta. Míg Yomi Kurounéval foglalkozott Hiei újból indította sárkányát Yusuke pedig

sorozatosan lőtte a Rei-gunokat. Yomi páncélt vont maga köré és felszívta a támadások

erejét és visszaküldte tulajdonosaiknak. Most Youko rohant Yomi felé Rózsaostorával. Bár

sikerült kisebb sérüléseket okoznia amikor Yomi kezére csavarta ostorát az elrántotta és a

Rózsaostorral visszatámadott Youkora. Asuka még mindig csak állt és várt, de megmozdulni

nem tudott. Ren pedig továbbra is csak rejtőzködött. Rikunak továbbra se állsz

szándékában beavatkozni még mindig csak várt és hidegen figyelt. Yomi felfigyelt az egy

helyben álló Asukára.

- Látom csak a szád nagy, annyira félsz, hogy meg se mersz mozdulni. De ne aggódj most

rajtad a sor - mondta vigyorogva Yomi

- *Mi lesz már! Miért nem vagyok képes mozogni? Gyerünk, mozdulj már!* - unszolta magát

Asuka mind hiába

Yomi akinek a kezén még mindíg ott volt a Rózsaostor most elindult Asuka felé. A lány

továbbra is csak állt. Majd Yomi a lány mellkasára csavarta a rózsaostor és erősen

megrántotta. A lány fájdalmasan felordított. Az ostor tüskéi mély sebeket vágtak a lány

mellkasába és sebéből széles patakban folyt a vér. Yomi csak gonoszan mosolygott. Riku aki

látta szenvedő húgát itt megelégelte a dolgot.

- Yomi! - kiáltotta a sziklafal tetejéről

- Á, te is itt vagy? - kérdezte gonoszan Yomi

- Ri-riku - nyögte Asuka

- És most mit akarsz tenni? - kérdezte Yomi

- Ha jót akarsz, most rögtön elengeded a húgom és fél perccel tovább, élhetsz - mondta

hidegen

- Jaj, de félek - mondta Yomi gonosz vigyorral, ám a vigyor hamar az arcára fagyott mikor

látta, hogy Riku már húga mellett térdel és az ostortól is, megszabadította.

- Hogy lehetsz ennyire gyors? - kérdezte döbbenten Yomi

- Meglepődtél? - kérdezte Riku fagyosan, és szemei vérvörösen kezdtek izzani

- Ajaj, már megint baj lesz - mondta Kuroune

- Ne aggódj most nem lesz - mondta Kurama nyugodtan

- Honnan tudod? - értetlenkedett Kurama

- Ő akarta, hogy átváltozzon, és könnyebben legyőzhesse Yomit - válaszolt Kurama

- Arra célzol, hogy azért jött ide, hogy meg tanulja irányítani az erejét, és ki ismerje

magát? - kérdezte Kuroune

- Pontosan - válaszolt Kurama helyett Hiei

Riku eközben felemelte sérült húgát a földről és Renhez vitte

- Vigyázz rá! - mondta halkan Riku

- Meglesz - mondta biztatóan Ren. Riku már indult is volna, hogy leszámoljon Yomival, de

valaki megfogta kezét. Ez a valaki Asuka volt

- V-várj! - mondta gyenge hangon

- Mégis mire? Mit akarsz?- kérdezte Riku és leguggolt Asuka mellé. Asuka ruhája alá nyúlt

és kivette a Varázsfurulyát

- Kérlek ezt használd - mondta a lány és Riku felé nyújtotta a Varázsfurulyát

- De hisz ez a Varázsfurulya! Én ezt nem tudom használni - ellenkezett Riku

- De igen is tudod! A Hótündérek nem véletlenül bízták rád akkor amikor 15 éves voltál. De

te nem hittél bennem ezért anya nekem adta, hogy vigyem vissza a Hótündérekhez. Ők azt

mondták visszaadják ha már ki ismerted önmagad és akkor már biztos fogod tudni használni.

Anya és apa se azért haltak meg, mert nem hittek a Varázsfurulyában! Azért haltak meg,

mert hittek abban, hogy fogod tudni használni. De te elbizonytalanodtál és már nem is

hittél benne! Tudom, hogy mostanra ki ismerted magad és az erődet is tudod már irányítani.

Tedd most jóvá a hibádat és öld meg Yomit. Tudom, hogy képes vagy rá, de bízz magadban.

Viszont légy nagyon óvatos. Most nem úgy van, mint rég. Elég egy apró hiba és azért már az

életeddel fizetsz. És én nem akarlak téged is elveszíteni. Most pedig nyomás és végezz

vele - mondta Asuka és Riku kezébe, nyomta a Varázsfurulyát. Riku nem szólt semmit csak

felállt és elindult Yomi felé

- Egy furulyával akarsz legyőzni? Vicces - mondta Yomi

- Mindjárt nem lesz olyan vicces - mondta Riku hidegen és elkezdett játszani a furulyán.

Most a furulya hangja teljesen más volt, mint amikor Asuka játszott rajta. Fájdalommal és

szomorúsággal telített hangja kezdte elbizonytalanítani Yomit. Riku lehunyta szemét és

ebben a pillanatban már két Riku volt. Az egyik a megszokott Riku aki, a furulyán játszott.

A másiknak hosszú derékig érő haja volt és vörösen izzó szeme. Riku mintha csak kettévált

volna. A furulyázó a mostani Riku a másik pedig a régi éne a könyörtelen gyilkos. A

furulyából fekete derengés távozott és teljesen körbe vette Riku gyilkos énjét. A derengés

már fekete tűzként vette körül a lányt. Hajában vörös csíkok jelentek meg. Hirtelen 5

farka lett és ezek füleivel együtt fekete színt öltöttek. Karmai és tépőfogai 10 cm-esre

nőttek. Yomi eddigi önbizalma teljesen szertefoszlott és hátrált pár lépést. Ellentétben

Asuka teljesen nyugodt volt, bár azért kissé féltette nővérét. A többiek alig hittek a

szemüknek.

- Ki a fene vagy te? Rikunak sose volt ekkora ereje - mondta kétségbe esetten Yomi

- Igaz Rikunak még nincs ekkora ereje. De pontosan ezért vagyok én itt. Oguri Sakaura

vagyok a nagyanyja. Azért jöttem, hogy segítsek az unokámnak, mert még nem elég erős -

mondta a vörös szemű Riku

- Oguri Sakura? - lepődött meg Kurama

- Igen jött, hogy segítsen nekünk. Látszólag Riku az, de a nagyi lelke van most Rikuban.

Így sokkal erősebb lett - mondta örömteli mosollyal Asuka

- Mégis mekkora ereje van? - kérdezte Kuroune

- Az ereje megközelítőleg háromszorosa a Rikuénak - válaszolta Asuka

- Hihetetlen - mondta Yusuke

- És mégis hogyan? - kérdezte Kurama

- A Varázsfurulyát még a nagyi készítette és ő hagyta a Hótündérekre. Tudta, hogy eljön

az ideje, amikor szükség lesz rá. A furulyának hatalmas ereje van, de ezt csak a megfelelő

személy tudja használni és csakis a legvégső esetben - mondta Asuka

- És mégis, hogy jönnek ide a Hótündérek? - kérdezte zavartan Hiei

- Hina anyja a nagyi húga volt - mondta Asuka

- Érdekes - jegyezte meg Yusuke

- Eljött a leszámolás ideje! Remélem készen, állsz a halálra Yomi! - mondta fagyosan Riku.

Yomi ekkor még jobban hátrálni kezdett. Riku előre nyújtotta kezét, amit ezüstös derengés vett

körül. Hirtelen megnyílt a föld és forró láva tört a felszínre, ami elborította Rikut.

- Még hogy én halok meg? Hisz te égtél porrá - mondta Yomi

- Ne hidd - mondta Riku - Engem a láva nem ölhet, meg hisz már rég halott vagyok. De azt se

hagyhattam, hogy az unokám elégjen. Vedd úgy, hogy csak megerősítettem. - eközben ahol

megnyílt a föld mély szakadék keletkezett, amiben láva csörgedezett

- Gyerünk nagyi - drukkolt Asuka. Eközben a mostani Riku továbbra is csak fújta a

furulyát. Mintha valami megbabonázta volna a külvilág teljesen megszűnt neki. Csukott

szemmel játszott továbbra is.

- Lélekostor! - kiáltotta Riku és elővette a lélekostort. Az ostor ezüstszínű volt és

rajta arany színben csillogtak a tüskék. Gyönyörű látvány volt, ahogyan a lemenő nap

sugarai megcsillantak rajta.

- Ez hihetetlen - mondta Kurama és visszaváltozott

- Az, de gyönyörű - mondta Asuka. A többiek pedig csak nézték mi történik Yomi és Riku

között

- De nem lesz baja? - kérdezte aggodalmasan Kurama

- Nem kell a nővéremet félteni - mondta biztatóan Asuka. A többiek pedig csak helyeseltek

Riku Yomira támadt a Lélekostorral. Yomi hiába védekezett egyre több sérülést szerzett és

végül a földön kötött ki.

- Szánalmas - lépett oda Riku - Csak a gyengéket tudod terrorizálni igaz? Ne válaszolj

tudom, hogy így van! Na de most megbánod minden gaztettedet.! Én se foglak kímélni! -

mondta Riku és felemelte a földön fekvő Yomit

- Pusztulj! - kiáltotta Riku és bedobta Yomit a szakadékba. Yomiból még por se maradt.

- Sikerült neki! Legyőzte! - örvendezet Asuka és erőt véve magán odament Rikuhoz -

Köszönöm, hogy segítettél Rikunak - mondta Asuka

- Ugyan nincs mit. Csak nem hagyom, hogy meghaljon az unokám. Na de most már nekem mennem

kell. Tudjátok jól én már meghaltam, és ha tovább időzök, itt felborítom az egyensúlyt, aminek

végzetes következményei lehetnek - mondta Riku tesében Oguri Sakura és fekete derengés

kíséretében távozott. A két Riku ismét egyesült és a megszokott Riku abba hagyta a

furulyázást és kinyitotta szemét. Az most vörösen izzott és Oguri Sakura tükröződött benne

vissza. Asuka odament és megölelte nővérét. Riku erőtlenül visszaölelt majd lehunyta

szemét majd kinyitotta. Szeme most már zöld színű volt és fáradtság tükröződött benne majd

erőtlenül dőlt el. Legalábbis ha Kurama nem fogja meg.

- Kérlek, ne haragudj rám. Tudom, nem kellet volna megcsókolnom Botan tudod én... - de

Kurama nem tudta tovább mondani

- Ugyan már nem haragszom és láttam mindent - mondta Riku mosolyogva

- De akkor mégis miért jöttél el? - kérdezte Kuwabara

- És mi volt az a szöveg, hogy nem érdekel a Nigenkai sorsa? - értetlenkedett Yusuke

- A terve része - válaszolt Kurama Riku helyett

- Terve? - értetlenkedett Kuwabara

- Ha barátaidat meg tudod téveszteni ellenségeidet még jobban - mondta Riku

- Hát ez szép volt - mondta elismerően Kuroune

- Kösz jó mesterem volt - mondta Riku és Kuramára kacsintott

- Akkor talán mehetnénk is - mondta Asuka

- Ezt meg kell ünnepelni - mondta Kuwabara

- Mit, hogy ismét leégtél? - kérdezte Hiei

- Nem te vakarcs! A győzelmünket kell megünnepelni - mondta Kuwabara idegesen

- Hát ahhoz neked nem sok közöd volt - feszegette tovább Hiei

- Fogd be! - kiabálta Kuwabara

- Nem kell ordítozni - mondta Asuka

- Téged ki kérdezett? Majd akkor szólj, ha kérdeznek! - veszekedett Kuwabara, de egy

szikladarab végett púp nőtt a fején. A szikladarab feladója pedig Riku volt.

- Ezer szerencséd, hogy nem tudok odamenni - mondta Riku

- Most úgy látom, túléled - jegyezte meg Asuka

- Na jó inkább mennyünk és majd Koenma egyik hűtőjén kiéljük magunkat - mondta Yusuke

- Persze! Aztán megint rámkenitek a dolgot! A múltkor is nekem kellett ledolgozni a hűtő

árát! - méltatlankodott Asuka

- Lassú voltál - mondta Yusuke

- Ezek se változnak - mondta Kuroune

- Nem és nem is fognak - tette hozzá Kurama

Azzal Riku megnyitotta az átjárót és mindenki beugrott kivéve Riku, mert őt Kurama vitte

Koenmánál:

- Örülök, hogy mindenki egy darabban van. Gratulálok a győzelemhez - köszöntötte őket

Koenma

- Ugyan semmiség - legyintett Kuwabara

- Ez se neked szólt - jegyezte meg Hiei

- Ne kezdjétek megint - állította le őket Yusuke

- Mindenesetre köszönjük szépen - mondta Koenma

- Nem tesz semmit - mondta Riku

17. Fejezet

Az élet megy tovább...

3 Nap múlva...

- Na akkor mi megyünk is - mondta Riku

- Igen? - kérdezett vissza Kuroune

- Igen te barom - mondta Riku

- Na jó mennyük még mielőtt egymásnak estek - mondta Asuka

- Ha kellenénk, csak kiáltsatok - mondta vigyorogva Riku

- Meg lesz - mondta Koenma

- De ha nem fontos tuti kicsinállak - mondta Riku

- Na elég ne ijesztgesd Koenmát - mondta Kuroune

Riku megnyitotta az átjárót még intettek a többieknek majd beugrottak az átjáróba, ami be

is zárult mögöttük.

Kuwabara és Yusuke kénytelen volt visszatérni az iskolába. Bár ennek nagy része

verekedésről és az órákról, való lógásról szólt.

Aztán amikor Shizurut felhívták az iskolából, hogy a kedves öccse nem az iskolába megy

hanem csak mellé elég mérges lett. Kuwabarát rögtön monoklival jutalmazta és a szobáját is

fel kell újítani. Másrészt rengeteg plusz házit kapott, amit ha nem csinál meg még ennél is

nagyobb verésre számíthat.

Yusuke hol volt, hol nem volt suliban, de ha volt, akkor is csak a tetőt látogatta. Aztán

egy nap Keiko rendesen beolvasott neki és ennek hatására többet jár iskolába. Pontosabban

csak járt, de egy félresikerült perverzkedés közepette Keiko jóvoltából az intenzívre

került Mr. Yusuke...

Kurama csak 4 nap múlva tért vissza Tokióba. Még szeretett volna egy kicsit Rikuval lenni

aztán a 4 nap leteltével érzékeny búcsút vettek. Aztán visszatért Tokióba és iskolába jár

ő is. Kaito továbbra is bosszankodik, mert Kurama még mindig jobb. Minden ment a megszokott

kerékvágásban...

Leszámítva azt, hogy összeverekedett mostoha öccsével, mert az kíváncsi volt ki az

erősebb...ha tudná. Büntetésnek pedig ők takaríthatják a házat egy hónapig

Hiei kis idő múlva visszatért az Alvilágba, hogy tovább fejlessze technikáját. Szeretne

megint megküzdeni Rikuval, tehát most alaposan meg szeretné lepni.

Botan újból munkába állhat, mint a szellemdetektív segédje, ugyanis a napokban elütöttek

ismét egy fiút pardon egy lányt. Erre a lányra se számítottak a Túlvilágon tehát Koenmához

került. Belőle is szellemdetektív lett így Botannak akadt egy jó haverja, aki legalább

annyira lökött, mint ő maga. Botan tehát ezzel foglalkozik nem sokat hallani felőle...

A 3 hónap leteltével Enma király is haza tért. Koenma legnagyobb bánatára fülébe jutott,

hogy 3 hűtője és egy hifije semmisült meg. De, hogy honnan tudta? Egy kis madárka

csiripelte. Elég furcsák a túlvilágon a madarak. Ugyanis ennek a madárkának kék haja volt

és lapáton repkedett. Vagyis a madárkánk Botan volt.

Tehát szegény Koenma épp most tölti 40, popsira verését az 1000-ből, mert az apja elég

rossz hangulatban volt. Örült is Koenma, hogy ennyivel megúszta, bár így se volt túl

kellemes.

Az Alvilágban semmi sem történik. Yomi meghalt uralkodó sincs mindenki szabad. Ren

megfogadta Asuka és Riku tanácsát és kitakarította a kastélyát. Leszedte a pókhálókat

eltüntette a friss és új hullákat és még fel is mosott. A kastély így már egész tűrhető

volt. De ez az állapot kb. 1 hónapig tartott és a kastélyban ismét hullák vendégeskedtek.

Tekintettel a holtakkal szembeni túlzott rokonszenvére Ren felcsapott temetkezési

vállalkozónak. Ám ez nem épp a neki való foglalkozás tehát néhány hónapon belül tönkre is

ment. Így már a kastélyát se tudta fizetni tovább a tulajdonosnak tehát ki lett lakoltatva

most pedig mehet szegény csövesnek. és ami a legfájóbb volt számára szeretett kastélyát

lebontatták. A mai napig is a kastélyát gyászolja.

Asuka, Riku és Kuroune együtt maradt és közös bandájuk van. Hol zsoldosok, hol csak sima

rablók. Rettegjen az, akinek kincstára van, de legalábbis nézze meg nincs e már kifosztva.

Ahol ők hárman megjelennek ott kincstár teli, nem marad sohasem. Szegény Alvilág...

És ne feledjétek, ez még csak a kezdet!

The End