Édes nyaralás

by: Kystsay

VI. fejezet

Elérkezett a hajnali fél négy. Botanék sikeresen felkeltek, úgy hogy senki más nem ébredt fel.

-Szerencsénk van!- Sito

-Hát igen, Fortuna asszonyság mellettünk áll!- Botan

Szép csöndben kiosontak a nappaliba. Mindent úgy tettek, ahogy megbeszélték, Botan elhelyezkedett a helyén, Sito pedig még az óráját nézte. Négy óra negyvenöt perc. Egy sikoly, egy huppanás. Egy pillanatnyi szünet.

-Segítség, segítség!- Sito

És elkezdett futkosni. Minden szobába berohant és beordibált. Már senki se aludt, de még senki se vette a fáradtságot, hogy ki keljen az ágyból. Sito berohanásától mindenki hamar magához tért. Mindenki gyorsan kifutott a nappaliba. Mindenki nagyon megrémült. Botan ott feküdt a kanapé karfáján, félig a földre lelógva. Tiszta vér volt. Mindenki odarohant, hogy segítsen neki. Egyedül Sito nem ment oda, helyette elkezdett nevetni.

-Bevettétek, bevettétek,- ezt kezdte mondogatni egyre hangosabban.

-Úgy vegyük, hogy ez már megint átverés volt? -Samino

- Igen, Botan most már felkelhetsz.- Sito

De Botan nem mozdult.

-Botan már vége, keljél fel- Sito

De Botan még mindig nem mozdult. Ez már gyanús volt mindenkinek. Sito odasietett. Elkedte rázni.

-Botan, ébredj, keljél fel- Sito

Semmi. Erre a többiek közelebb mentek, de még nem értek a lány testéhez. Sito az ujját belerakta a vérbe, majd kivette és lenyalta.

-Ez igazi vér, pedig mi csak ketchupot használtunk!- Sito

Most már mindenki olyan közel ment Botanhoz, hogy még egy kullancs se fért volna oda. Ekkor Botan hirtelen felült. Mindenki szívbajt kapott kivéve persze Sitot, hisz ő tudta az egészet. Botan és Sito elkezdenek röhögni társaik arckifejezésén.

-Na jó, álmos vagyok, megyek végre lefeküdni, jó éjt!- Botan

-Megyek én is, jó éjszakát!- Sito

Ezzel bemennek és elalszanak. A többiek 10 perc múlva ráeszmélnek, hogy mi is történt.

-Ezt még visszakapják!- Minosa

-Úgy bizony!- Timosa

-De majd máskor, ha most csinálnánk, akkor tudnák, hogy csak visszafizetünk nekik.- Samino

-Hát igen, szóval megyek vissza aludni- Shizuru

-Én is!- Timosa

Timosa és Shizuru elmentek lefeküdni, de közben már Hiei is eltűnt.

-Most már úgyse tudnák elaludni, lemegyek megnézem a napfelkeltét!- Minosa- Sziasztok!

-Szia!- Kurama és Samino

Minosa elmegy.

-Már én sem tudok aludni!- Samino

-Én sem - Kurama- akkor nem kezdjük a napot egy kis harccal?

- De, de menjünk le az erdőbe!- Samino

- Természetesen- Kurama

Le is mentek. Közben Minosa leért a partra (nem arra a partra ment, ami közvetlenül a szálloda mellett volt, hanem keresztül ment az erdőn). Nagyon tetszett neki a hely. El is gondolkodott sok mindenen. Egyszer csak arra eszmél föl, hogy a Nap már kezd feljönni. Nagyon gyönyörű volt. Minosának is nagyon tetszett.

-Ez nagyon szép, holnap is eljövök ide!- Minosa

-Hát azt kétlem- Hiei

-Áhh, mit keresel itt? -Minosa

-Ahhoz semmi közöd-Hiei

-Mindegy, mit értesz az alatt, hogy nem jöhetek ki ide holnap?- Minosa

-Hát azt, hogy nem tudsz kijönni ide holnap reggel- Hiei

-Ezt értem, de mért?- Minosa dühösen

-Azért mert utazunk.- Hiei

-Hova?- Minosa

De ez a kérdés már nem jutott el a címzettig, mert az eltűnt.

-Hát ez nem igaz….- Minosa

Közben Kuramáéknál. Leértek az erdőbe egy kisebb rétre. Minden csupa harmat volt. Ezért csúszott a fű. De ez a dolog nem hárította el őket az igazi tervüktől. Neki álltak hatrcolni.

Először Samino támadott, tűzgömbökkel. Kurama elugrált előle. Egy pillanatra megálltak, majd Samino egy tűzforgószelet idézett elő. Először Kurama csak elugrott előle, majd amikor rájött, hogy a tűz követi, akkor létrehozott egy kisebb olyan facsoportot, ami tűzálló volt. Ez megállította a tűzet de a mák is tönkre mentek és eltűntek. Ekkor a földből hirtelen kinőtt egy indás növény. Ezek az indák körbe fonták Samino kezét, majd az egész testét.

-Asszem ezzel nyer…..!-Kurama

Ekkor hirtelen vörösen felizzott egy testforma az indák között. Kurama megdöbbent. Majd az izzás abba maradt és az indák hamuvá váltak. Az izzás pedig újra létrejött. Most Kurama mellett. Amikor izzás lassan abba maradt, Samino bontakozott ki a vörösségből.

-Nem te nyertél!- Samino

Miután kimondta egyből összeesett, de Kurama megfogta. Elvitte egy fához és lefektette. Kurama mellé ült. Fél óra múlva Samino ébredezik.

- Jól vagy? -Kurama

-Aha- Samino- Csak sok energiát vett ki belőlem a teleportálás.

-Csodálkoztam is, nem is tudtam, hogy a tűzzel lehet teleportálni is.- Kurama

- Mivel a négy természeti erő megtalálható a természetben azért mind tudunk teleportálni. Csak sok energiát vesz ki belőlünk.- Samino

-Értem- Kurama

-És te hogyan csináltad azokat a növényeket?- Samino

-Csak segítettem a magoknak a fejlődésben, semmi extra nem volt- Kurama

-De honnan voltak a földben olyan magvak? -Samino közben gondolkozik

-Öhmm, azokat még az elején, amikor a tűzgömböket dobáltad elhintettem.- Kurama

-Hmmm, gratulálok, nyertél!- Samino

-Holnap edzenünk együtt? -Samino

-Lehet róla szó, csak hallottam egy s mást szóval ezt még délután beszéljük át!-Kurama

Folyt köv.